13. Robi és a rövid válaszok

Jocó igazoltan távol, helyette állandó olvasói-levél-írónkkal Robival beszéljük át a fejleményeket. Van benne történelem, oktatás, szakdolgozat, kettőshonfoglalás és némi “ezekamaifiatalok” mellékíz is. Felvétel közben termet váltottunk, aki szemfüles (?), kiszúrhatja, melyik időpillanatban történt ez meg. Hosszú leírás elméletileg a hosszú hétvégén érkezik a bizalmass.hu-ra.

12. Jocó és a választások

Rekordhosszúságú adás, amiben az önkormányzati választások után beszéljük ki a helyi és az országos politikához fűződő viszonyunkat. Az egy EU-s országra jutó Orbán nevű miniszterelnökök számának növekedését is kivesézzük, valamint kiderül, hogy Jocó miért kapott 22. születésnapjára egy  olyan pólót aminek az elejére a 63-as szám volt nyomtatva – és persze minden mindennel összefügg.

11. Dani és a csapatjáték

Megbukott a kormány. A román kormány! És Orban lett az új miniszterelnök. Ezúton is gratulálunk neki, úgy tudjuk, kicsit ért magyarul, talán hallgat minket. Üzenjük, hogy a honlapunk címe: www.bizalmass.hu, de az Anchoron, az Apple Podcasten és a Twitteren is fent vagyunk. Talán, ha ír nekünk a www.confidentt.ro domaint is lefoglaljuk… Orbanról és Orbánról részletesebben a következő adásban fogunk beszélni. Picit politizálunk majd, de kitesszük a tizennyolcas karikát, szóval, hallgassátok meg, ha felnőttek vagytok. Meg a Hangpróbát is – a másik podcastot – amiben Dani mesél a Keresztkáról álmai mikrofonjába, amit Jocó álmainak keverője vesz fel. Álomadás ez. Kár, hogy egy rádióműsor nem tudja jól visszaadnia a helyszín varázsát, de a jókedvünk talán sugall valamit: napsütéses ég alatt, őszi fák között, a Balaton partján vettük fel az adást.

Kezdjük a helyesbítésekkel, vagyis inkább a kérdésekkel: mi az ideális korkülönbség nő és férfi között? És kinek a javára, vagyis inkább hátrányára legyen? Mondjátok el, írjátok meg nekünk. Mert nekünk lehet, nem úgy mint az Indexnek. Ezt most nem bántásból mondjuk, inkább biztatásból, mert visszajelzést kapni jó, mindig örülünk, ha írtok. Szóval? Az elme alapműködése a leegyszerűsítés, ezért törvényszerű a tévedés, pld amikor azt mondjuk, hogy Mozart írta a Requiemet, tévedünk. Az igazág ennél jóval árnyaltabb: Mozart sajnos időközben meghalt, nem ő fejezte be. De, akkor ki írta? Dani interpretálja. Az igazság bonyolult, három adáson át keressük, végül megtaláljuk: nyolc ütemet biztosan Mozart írt. Egyébként, az elme a befejezetlen dolgokat sem kedveli, pld hajlamosak vagyunk beleragadni lezáratlan kapcsolatokba, váratlan veszteségekbe, megvalósulatlan álmokba, amilyen a Budapesti olimpia is. Vajon Jocón kívül ki rágódik és álmodik még ötkarikát a Duna partjára, vagy ferihegyi gyorsvasutat a belvárosba? Aztán utazunk tovább, meglátogatunk létező és nemlétező országokat, Csehszlovákiát, Montenegrót és Marokkót. De gyorsan visszajövünk, mert egy majom elvette a szemüvegünket.

Szegény Focus: a trafóval semmi baj, de a gyertyák kuka. Újabb kör a szerelőnél és a bankba, az eredmény, hogy kialudt végre a check lámpa és a rángatózás megszűnt. Mindenki happy. Sőt, Jocó superhappy, amikor kiderült, hogy faültetőket toboroz a lakásszövetkezet. Talán gömbkőrist is lehet. Majd szavazunk erről is, invazív fajok szóba se jöhetnek. Óvatosan, ez a rész nyomokban közügyeket tartalmaz! Átbillenünk a bölcsis témánkhoz, Hejkó is átbillen, sőt kibillen, nem szipog tovább, zseniális a pedagógia.

Témánk Dani és a csapatjáték. Jocó kérdez, Dani válaszol. Őszintén, bizalmasan.

10. Jocó és a faölelők

A tíz adás, tíz téma, kb tizenhat órányi műsoridő, benne harminc zeneszámmal (huszonkilenc – a szerk) és ezer sztorival. Ez a Szigorúan Bizalmas éjszakai rádióműsor a jövőnek, a barátainknak, Danitól és Jocótól. És ha már jubileum, akkor nem maradhat el a torta, és persze a jókívánságok sem. De haladjunk szépen sorjában:

Jocó számparája szép keretes szerkezetűre sikerült, ezzel indult az első adás is… Egyébként, a számpara latin nevén arithmofóbia, emellett, rengeteg különleges para létezik még, pld a Alliumfóbia: félelem a fokhagymától. Vénusztrafóbia: félelem a szép nőktől. Dextrofóbia: félelem a jobb oldaltól. Omphalofóbia: félelem a köldököktől. Chirofóbia: félelem a kezektől. Eufóbia: félelem a jó hírektől. Pogonofóbia: félelem a szakállaktól… De, no para, az adásban ezekről nem beszélünk… 

Aztán, újítunk, Dani javaslatára megszüntetjük a szolgálati közleményeket, egyszersmind köszönjük a Gombapresszónak a kapaszkodót. Elengedjük, és a saját helyesbítéseinkkel megyünk tovább. A helyesbítés téves állítás helyett igaz állítása, olyan pontosító közlés, amely egy korábban megjelentetett téves állítást tisztáz, kijavít. Például: nem Brezsnyev csókolta meg Kádárt, Brad Pittnek volt huszonhárom éves barátnője, vagy Zsóri Dani nem lett kisaranylabdás. Legtöbbször nem egyszerű helyesbíteni, még a legjobb szándék mellett sem, mert eldönthetetlen, hogy Mozart, vagy mások fejezték be a Requviemet, egy dolgot azért kijelenthetünk: nem Salieri. Zárójelben jegyezzük meg, hogy mi inkább a wikinek hiszünk, pontosabban az angol wikinek, mint a filmnek, ennek ellenére nekünk is rosszul esett a felismerés… Rájövünk, hogy a mély tudás illúziója maga a tudatlanság, és, hogy tükör által homályosan látunk. De nem adjuk fel: Zente kapcsán a gyógyszerpiacok és az orvosrandik bonyodalmait kutatgatjuk. Aztán próbáljuk megtalálni a Süni csoportot, talán egyszer előkerül, mint a doboz pénz tizenkettőben. De mi van, ha a talált tárgyak osztályát sem találjuk? Hmmm, ez már egy másik téma: Dani bölcsis kalandjai.

Ahol a finom főzelék inkább színes, és a kelkáposzta nem kell, és az egészségügyi és tűzvédelmi szabályok miatt a szülinapi torta papírdoboz, a gyertya pedig sötét. Szerencsére a kicsik nem bánják, eléneklik az égagyertyaéget, aztán elfújják.

Mai témánk Jocó és a faölelők. Donald és Greta beszélget. Tényleg frissíti a lelket az erdőfürdő vagy ez is egy felkapott butaság? Erdő nélkül nem élhetünk? Mit tegyünk, fát ültessünk, és a gyümölcs fa is számít?

9. Dani és a bölcsőde

Venni akarunk egy podcastkeverőt, ezért szabadalmi csalásért is hajlandóak lennénk, egy a baj: a jogvédelmi eljárás túl macerás két halogatónak. Igaz, ütős csalási ötletünk sincs, ezért inkább nem járjuk Edison útját, hanem abból keresünk sok pénzt, hogy befuttatjuk a szinkronszínészekkel felolvastatott Facebook komment podcastünket.

Jocót így a teremtés hetén elkapja a klímadepresszió az erdőírtás és a tervezett elavultatás miatt, aztán végig úgy marad. Ráadásul, semmi sem olyan mint régen, az erdők helyén puszták állnak, és a gépeink vacak műanyagok. A depressziónkból egy kiutat látunk: a podcastkeverőt.

Danira is átragadt a mélabú, hallgatóink nyilvánossága előtt megfogadja, hogy sosem stand up-pol többé. Megsemmisült a nagy KAP előtt. Kár. De, mit tehetnék? A kanosszánk folytatódik: a podcast válogatott Dani nélkül lép pályára. Mindegy. Ez van. Tényleg vennünk kell egy keverőt.

Helyesbítünk, de ez sem lesz a vidám percek: a reményt elvitték, és jobb semmit sem kérdeznünk. Zenébe menekülünk, azaz menekülnénk, de örömtánc helyett végül mi lett? Persze, hogy búsulás, pedig a zene tényleg vidám. Ez egy ilyen adás, jobb lenne abbahagyni. Folytatjuk. Eltemetjük Mozartot és Csokonait. Aztán Jocó pohárköszöntőt mond, amire a barátai szakítanak, végül mégis összeházasodnak, Jocó kegyelmet kap, meghívják az esküvőre, de elkésik. Dani szerencsére nem, igazi roma esküvőn járt fehér ingben, piros csokornyakkendőben és fehér-piros sportcipőben. Nem kellett volna. De, Daninak is jutott a kegyelemből, hajnalra minden jóra fordul. Éljen az ifjú pár! Sok unokát az örömapának!

És ha már itt tartunk, mai témánk: Dani és a közoktatás. Jocó kérdez, Dani válaszol.