16. Dani és a GTD

Új környezetben, új technológiával és – bár még a műsorvezetők tudtán kívül, de – új nem-hallgatóknak szól a 16. Szigorúan Bizalmas epizód, ami pont négyszer annyi, mint ahányat Dani az elején kinézett a projektből. Rövid akklimatizációs blokk után a különböző böjt-opciókat elemzése történik meg, Jocó izgatott az új hely miatt, leleplezi magát az anonim twitter-követő, Robi rekordrövidségű levelet ír, Dani félreolvas valamit, valamint kimondottan erős érzelmi intenzitás mellett vesézzük ki az átívelő szálakat. Picit politizálunk és naiv módon hüledezünk az önkontroll hiányán, majd rátérünk a témára – David Allen lakosság projektmanagement módszertanát és az ahhoz fűződő érzéseinket tárjuk a nem-hallgatók elé.

Na, de ne rohanjunk ennyire, ugorjunk vissza az elejére: az, hogy valaki a reggeli kávéjába csokilikőrt teszt, csak annyit jelent, hogy derűsen indul a reggele. A lengyelek például előszeretettel fogyasztanak reggeli mellé mimózát, azaz pezsgőnarancslevet. A kólán és koffeinen kívül más függésségeket nem vallunk be, kivéve a shoppingolást, a Facebookot, a sportcsatorna nézést és zenehallgatást. Ez a közös függőségi kosarunk. A szokásosan őszinte adásunkat történetünkben először egy igazi stúdióban vesszük fel, emiatt Jocó zavarában valóban kicsit túlpörög. A hangunk talán jobb, de a többi és a jókedvünk a régi. Egészen a mumus szakdolgozatig.

Végre, fény derül a titokzatos hallgatónkra, akit eddig azért nem tudtunk azonosítani, mert félreolvastuk a nevét. Elnézést kérünk, és ezúton is köszöntünk, egyszersmind meginvitálunk egy vendégadás elkészítésére. Ez még nem helyesbítés, de már majdnem. Aztán a tényleges helyesbítések között rádöbbenünk, hogy a leglassabb vasútvonalunkon az átlagsebesség 19 kmóra, amit Csigaember porozva lehagy, igaz Budapest se gyorsabb, sőt! (Adáson kívül jegyezzük meg, hogy a román vasutak átlagsebessége 43 kmóra, 89-ben még 60 volt, tehát, folyamatosan lassul, a tendencia szerint 30 év múlva 0 lesz.)

A gyerekeink helyettünk megmentik a bolygót, önkéntes munkával fákat ültetnek Kispesten utcára, udvarra, és elnevezik őket Barátnak, oroszul: друг. Így diófa kerül az udvarba, ami 100 év múlva is ott áll majd, ha nyaranként meglocsoljuk. Örülünk és meghatódunk kissé, de azért érezzük a nyomást. Aztán, Danit nagyon megérzi, rászakad a szakdolgozatíráspara, de a zene alatt valamennyire lenyugszunk. Hogy egészen kimásszunk gödörből méltatlankodunk egyet a politikusok áltömegközlekedési szokásain, és kimondjuk, hogy mindenkiben csalódtunk. Így sem jobb. Végül az átívelőkről rákanyarodunk a témánkra: Dani és a GTD.

Hogyan együnk meg egy repülőt, vagyis, hogyan kezdjünk bele giga feladatokba? Illetve, hogyan vágjunk rendet a napjainkat elborító apróságok között? Hogyan söpörjük ki az elménkből a kacatokat? Mit kezdjünk a nem kacatokkal, a tényleg fontos és sürgős dolgokkal? Apropó, mi az első, a fontos vagy a sürgős? Van olyan módszer, ami anélkül segít, hogy plusz adminisztrációs feladatokat adna? Van egyáltalán szerethető módszer, vagy ez túl nagy elvárás egy feladatkezelőtől?

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *