47. Jocó és az elvarratlan szálak

A világ egyetlen olyan podcast epizódja, amiben két ünnepi beszéd is elhangzik. Idén utoljára jöttünk össze és már csak kilenc évünk van rádióműsort készíteni 2030-ig, de Jocó szerint száz adás után úgy is abba fogjuk hagyni – ennek okán átbeszéljük a termékéletciklusok utolsó fázisát is. Jocó nagyon készült, de Dani szerint ez lányos, ezért podcast élményeit osztja meg és bemutatja a világ legkiábrándultabb újságíróját is. A karácsonyi élményeket a csíra román mikulás hozza a zsákjában, Dani minimalista akar lenni az ajándékmennyiség által okozott csömör miatt, Jocó pedig olaszföldre-szakadt magányos hölgyekkel tölti a szentestét. Végezetül a YearCompass nevű évértékelő munkafüzet legnehezebb kérdéseit teszi fel Jocó, melyeket Dani kivétel nélkül örömmel válaszol meg. BUÉK mindenkinek, 2021-ben folytatjuk!

46. Dani és a nosztalgia

Annyira várjuk a tavalyi évet, hogy karácsonyi üzenetek mentén indulunk, kiderül, hogy kinek mikor volt először telefonja, Jocó megkapja az oltást, de nem fájt neki, elmulasztja a 8-ra való hazaérést és szembe találja magát a tatabányai rend éber őreivel. Két szívküldi zene is befért, az egyik régebbi adósságunk törlesztéseképp, a másikat pedig “sokan kértétek”. Jocó kifejti a román választásokat és az “arany” pártot és belelkesedik egy saját “harmadik generációs” mozgalom elindítására, amiről még nem sokat tudunk, de annyit biztosan, hogy az is a periódusos rendszer egyik eleme alapján lesz elnevezve.

Csomó nem-hallgatói levelünk érkezett, amiket kivétel nélkül kivesézünk, még akkor is, ha tartalmuk nyomokban kritikai elemeket is tartalmaz, de nem haljunk el a jogos észrevételek elől: csodakeverőnkkel kivétel nélkül bejátsszuk a korábbi megkérdőjelezhető pillanatokat.

Közben Dani vidéken csámborog és gyermekkorának fő helyszíneit látogatja újra – ami több kérdést is felvet: mennyire fognak hiányozni a most felnövő gyerekek életéből a vidéki nyarak?

45. Jocó és a szentmise

Folytatódik a Balaton-cunami: mai adásunkat is Siófokon rögzítettük, állandó vendégünkkel, Baluval. Az adást reggel rögzítettük, hogy kipróbáljuk a morning show stílust, minden bakit ennek tudjatok be, plusz, hogy a kávé ihatatlan volt. Hiába, nem ez a specialitásunk. Ráadásul, hírcunami tépi a magyar közbeszédet, ami a mi fókuszunkat is néha elviszi. De, erről nem beszélünk. Ennyit a magyarázkodásból…, de, no para, nem tagadjuk meg magunkat, maradunk éjszakai, amit senki sem hallgat, csak néha a halak is kiugranak.

Bepótoljuk az USA választások kiértékelését és az amerikai lélek mélyére ásunk, ahol megkóstoljuk a vasárnapi mókus-lasagnet. Dani beléptet minket néhány kihagyhatatlan FB csoportba, rögtön azután, hogy nem adtunk el semmit a Jófogáson. Apropó, ha vennétek mikrofont, biciklialkatrészeket, írjatok, de legócsere is érdekel. 

Jocó nosztalgiázni kezd, tízezres találkozókról és hangos éneklésekről mesél. Ma már elképzelni is nehéz. Vajon, valami elszakadt bennünk? Talán az új év közeledte miatt elgondolkodunk a műsorunk hogyan továbbján, dűlőre nem jutunk, nélkületek nem is tudnánk… Hallgassátok meg, és írjátok meg nekünk.

44. Dani és a fertőzöttek

Habzsolunk ezerrel, mintha forró zserbót ennénk fagyival és tejszínhabbal, azaz, beüzemeljük az új podcast keverőnket, lesz vendégünk, és lesz telefonos vendégünk is, és nyomogatjuk a színes tapsgombokat, miközben élőben szerkesztünk… Élvezzük. Hozzánk már megjött a karácsony. Kivéve Jocóhoz, mert nem tudjuk biztosan kiszámolni, hogy Romániában mikor van karácsony, Balu szerint már elmúlt, de lehet, hogy csak jövőre lesz… De mindegy is, mert az adás napján éppen december elseje van, az pedig a román nemzeti ünnep, a nagy egyesülés napja. A karácsony elhomályosul.

Felhívjuk Robit, és megkérdezzük a covid és a világháború állásáról. Elmondja a Harmadik birodalom építményeit, amit Balu és Jocó is kívülről fújj. Nyolc után mindenki ugyanazt a NatGeo-t nézi… Mi mást tehetnénk? Covid kapcsán a helyzet megnyugtató, Baja jól van, jól vagyunk. Újra és újra megcsodáljuk a keverőt, amitől Daninak jólléti szorongása lesz, és kacérkodni kezd a minimalizmussal, ami Balu szerint nem más, mint a modern instaszocializmus… Végre, hallhatjuk a zenéket az adás alatt…

Aztán a második blokkban focizunk, persze, hogy örülünk a válogatott sikereinek, de nem értjük, vagyis, kicsit értjük, kicsit nem. Mindegy, örülünk, ahogy tudunk. Aztán, bejátszunk nemhallgatói zenéket és leveleket. Ugyan, ebben az adásban nem panelromantikázunk, de másik nagy témánkat, a vidék báját megénekeljük, Balutól megtudjuk, hogy a dömsödi vasútállomás Apajon van, az infó tuti, első kézből, nem kell helyesbíteni…

32. Robi és Pareto

Időkapszula az időkapszulában: az adást több, mint fél évvel ezelőtt vettük fel, még az első hullám idején. Ma már történelem. Vagy mégse? Tulajdonképpen a legtöbb kérdésre azóta sincs válasz, sőt most talán még aktuálisabb… A többit sajnos felülírta az élet, megmosolyogtatók azok a régi számok, a felkészülés, a vége…

Érdekes visszahallgatni. Duplán csavart az adás: távolról vettük fel és volt vendégünk. Hárman voltunk, három városban. Elején bénáztunk a technikával, de tíz perc után nincs visszhang.