intro

Szeretettel köszöntünk mindenkit, ez itt a Szigorúan Bizalmas titkos éjszakai rádióműsor, Jocóval és Danival. Ez egy általában hetente jelentkező témaszabad podcast, amit az alkotók időkapszulaként készítenek saját maguk számára, hogy 2030-ban első kézből hallgathassák vissza, mi is foglalkoztatta őket tíz évvel korábban.

Az adások a legtöbb podcast hallgatós platformon elérhetőek, a legismertebbekre ezek mögött a gombok mögött iratkozhattok fel:

Az ortodox nem-hallgatok pedig ezzel az URL-el iratkozhatnak fel a feed-re:

https://anchor.fm/s/d431ba8/podcast/rss

  • Szívesen vesszük, ha visszajeleztek nekünk: Podcast-szolgáltatótoknál adjatok nekünk öt csillagot!
  • Twitteren keressetek minket a @bizalmass név mögött!
  • Email címünk pedig ugyan az, mint a twitter nevünk, csak a végén van a kukac és utána pedig a google gmailje! 😉

A műsorban elhangzó zenéket playlistekbe gyűjtjük a Spotify-on, hogy mindenki visszahallgathassa azt, amit adás közben áttekert.

Jó éjszakát mindenkinek, noapte buna tuturor!

49. Jocó és a szólásszabadság

A „piros madár” tényleg nem egy hangtechnikusi szleng, amit akkor használnak, amikor beszéd alatt zene szól? A „kék madár” pedig minek a szimbóluma? A boldogságé vagy a szabadságé? Ornitológus, hangtechnikus vagy szimbólumszakértő nemhallgató segítségét kérjük. Gyanús, hogy Jocó mély tévedésben van a színes madarakat illetően. Az biztos, hogy az első dal címe a Piros madár. A többit majd helyesbítjük. Tatabányán vesszük fel az új év második adását illatgyertya nélkül, és kicsit még rendezgetjük a régi dolgainkat lemondunk ezt azt, HVG előfizetést, Spotify-t, Lidl és Aldi középső soros termékeket. Aztán, rácsodálkozunk, hogy illiberális ligetekben milyen szépen dalolnak liberális madarak, ahol Dani a függetlenség éneklő oszlopa. És tényleg szépen, ne tekerjétek át! Köszöntjük az új kicsi földlakót, boldog új élet! A második blokkban szabadon szólunk, és ha máshol nincs is szólásszabadság, nálunk igen! Bebizonyítjuk.

48. Dani és az aposztázia

Mélyvíz, csak úszóknak. A helyszín ismét Tatabánya, a podcast még mindig titkos, a tinder húspiac, Firenze pedig távolabb van, mint 400 km. Az Oxigén párt programja kezd formát önteni, a gondolatcsírák mögött már egy nemzetközi szinten is meghatározó politikai erő sejlik fel – minden adott ahhoz, hogy a szervezet alapítói közül kerüljön ki az ENSZ egyik (vagy másik) leendő főtitkára. Nagyban keressük a választ arra, hogy hogyan keletkeznek és mivel táplálkoznak az inverz-inkvizitorok és ellen-hittérítők, mi késztet valakit arra, hogy felgyújtsa a teniszklubot – de csak arra jövünk rá teljes bizonyossággal, hogy melyek a legszebb emberkéz által kreált női nevek.  Politikáról és nőügyekről keveset beszélünk; harmadik nevekről, harmadik hullámról, zsigeri félelmekről és petárdázó libákról viszont annál többet – kívánva ezzel (most az egyszer nem annyira patetikus) boldog új esztendőt minden kedves nem-hallgató asszonyságnak és uraságnak. Ja, és Dani végig azt hiszi, hogy ez a 47. adás, de az a múlt heti volt, heló.

47. Jocó és az elvarratlan szálak

A világ egyetlen olyan podcast epizódja, amiben két ünnepi beszéd is elhangzik. Idén utoljára jöttünk össze és már csak kilenc évünk van rádióműsort készíteni 2030-ig, de Jocó szerint száz adás után úgy is abba fogjuk hagyni – ennek okán átbeszéljük a termékéletciklusok utolsó fázisát is. Jocó nagyon készült, de Dani szerint ez lányos, ezért podcast élményeit osztja meg és bemutatja a világ legkiábrándultabb újságíróját is. A karácsonyi élményeket a csíra román mikulás hozza a zsákjában, Dani minimalista akar lenni az ajándékmennyiség által okozott csömör miatt, Jocó pedig olaszföldre-szakadt magányos hölgyekkel tölti a szentestét. Végezetül a YearCompass nevű évértékelő munkafüzet legnehezebb kérdéseit teszi fel Jocó, melyeket Dani kivétel nélkül örömmel válaszol meg. BUÉK mindenkinek, 2021-ben folytatjuk!

46. Dani és a nosztalgia

Annyira várjuk a tavalyi évet, hogy karácsonyi üzenetek mentén indulunk, kiderül, hogy kinek mikor volt először telefonja, Jocó megkapja az oltást, de nem fájt neki, elmulasztja a 8-ra való hazaérést és szembe találja magát a tatabányai rend éber őreivel. Két szívküldi zene is befért, az egyik régebbi adósságunk törlesztéseképp, a másikat pedig “sokan kértétek”. Jocó kifejti a román választásokat és az “arany” pártot és belelkesedik egy saját “harmadik generációs” mozgalom elindítására, amiről még nem sokat tudunk, de annyit biztosan, hogy az is a periódusos rendszer egyik eleme alapján lesz elnevezve.

Csomó nem-hallgatói levelünk érkezett, amiket kivétel nélkül kivesézünk, még akkor is, ha tartalmuk nyomokban kritikai elemeket is tartalmaz, de nem haljunk el a jogos észrevételek elől: csodakeverőnkkel kivétel nélkül bejátsszuk a korábbi megkérdőjelezhető pillanatokat.

Közben Dani vidéken csámborog és gyermekkorának fő helyszíneit látogatja újra – ami több kérdést is felvet: mennyire fognak hiányozni a most felnövő gyerekek életéből a vidéki nyarak?

45. Jocó és a szentmise

Folytatódik a Balaton-cunami: mai adásunkat is Siófokon rögzítettük, állandó vendégünkkel, Baluval. Az adást reggel rögzítettük, hogy kipróbáljuk a morning show stílust, minden bakit ennek tudjatok be, plusz, hogy a kávé ihatatlan volt. Hiába, nem ez a specialitásunk. Ráadásul, hírcunami tépi a magyar közbeszédet, ami a mi fókuszunkat is néha elviszi. De, erről nem beszélünk. Ennyit a magyarázkodásból…, de, no para, nem tagadjuk meg magunkat, maradunk éjszakai, amit senki sem hallgat, csak néha a halak is kiugranak.

Bepótoljuk az USA választások kiértékelését és az amerikai lélek mélyére ásunk, ahol megkóstoljuk a vasárnapi mókus-lasagnet. Dani beléptet minket néhány kihagyhatatlan FB csoportba, rögtön azután, hogy nem adtunk el semmit a Jófogáson. Apropó, ha vennétek mikrofont, biciklialkatrészeket, írjatok, de legócsere is érdekel. 

Jocó nosztalgiázni kezd, tízezres találkozókról és hangos éneklésekről mesél. Ma már elképzelni is nehéz. Vajon, valami elszakadt bennünk? Talán az új év közeledte miatt elgondolkodunk a műsorunk hogyan továbbján, dűlőre nem jutunk, nélkületek nem is tudnánk… Hallgassátok meg, és írjátok meg nekünk.

44. Dani és a fertőzöttek

Habzsolunk ezerrel, mintha forró zserbót ennénk fagyival és tejszínhabbal, azaz, beüzemeljük az új podcast keverőnket, lesz vendégünk, és lesz telefonos vendégünk is, és nyomogatjuk a színes tapsgombokat, miközben élőben szerkesztünk… Élvezzük. Hozzánk már megjött a karácsony. Kivéve Jocóhoz, mert nem tudjuk biztosan kiszámolni, hogy Romániában mikor van karácsony, Balu szerint már elmúlt, de lehet, hogy csak jövőre lesz… De mindegy is, mert az adás napján éppen december elseje van, az pedig a román nemzeti ünnep, a nagy egyesülés napja. A karácsony elhomályosul.

Felhívjuk Robit, és megkérdezzük a covid és a világháború állásáról. Elmondja a Harmadik birodalom építményeit, amit Balu és Jocó is kívülről fújj. Nyolc után mindenki ugyanazt a NatGeo-t nézi… Mi mást tehetnénk? Covid kapcsán a helyzet megnyugtató, Baja jól van, jól vagyunk. Újra és újra megcsodáljuk a keverőt, amitől Daninak jólléti szorongása lesz, és kacérkodni kezd a minimalizmussal, ami Balu szerint nem más, mint a modern instaszocializmus… Végre, hallhatjuk a zenéket az adás alatt…

Aztán a második blokkban focizunk, persze, hogy örülünk a válogatott sikereinek, de nem értjük, vagyis, kicsit értjük, kicsit nem. Mindegy, örülünk, ahogy tudunk. Aztán, bejátszunk nemhallgatói zenéket és leveleket. Ugyan, ebben az adásban nem panelromantikázunk, de másik nagy témánkat, a vidék báját megénekeljük, Balutól megtudjuk, hogy a dömsödi vasútállomás Apajon van, az infó tuti, első kézből, nem kell helyesbíteni…

32. Robi és Pareto

Időkapszula az időkapszulában: az adást több, mint fél évvel ezelőtt vettük fel, még az első hullám idején. Ma már történelem. Vagy mégse? Tulajdonképpen a legtöbb kérdésre azóta sincs válasz, sőt most talán még aktuálisabb… A többit sajnos felülírta az élet, megmosolyogtatók azok a régi számok, a felkészülés, a vége…

Érdekes visszahallgatni. Duplán csavart az adás: távolról vettük fel és volt vendégünk. Hárman voltunk, három városban. Elején bénáztunk a technikával, de tíz perc után nincs visszhang.

43. Balu és a női egyenjogúság

Bemm, időkapszula: majdnem pontosan egy hónapja rögzítettünk legutóbbi adást, Tatabányán, vendéggel. Van benne: Manchester City, Aguero, Budafoki MTE, NB1, elvakult Dorog-szurkolók, óraátállítás, szakdolgozás, piackutatás. Ingatlanvásárlás, ugródeszka elméletet, protestáns püspökség, tévés közönségmérés, meg minden.

Nincs szünetvágás, szóval gyorsíthattok rajta, mi meg gyorsítunk az utómunkán, mert rengeteg ötletünk van!

42. Jocó és a cilinder

Teljes őrület. Annak ellenére, hogy az adás a műsor legelső helyszínén forog, a készítők egyáltalán nem tudják, hogy mi lesz az egyel korábbi, -a felvétel idején a vágóasztalon vegetáló – adás tartalma, továbbá körülbelül 11 nap szünet után találkoztak újra. Így történhetett meg, hogy elszámolták az epizódszámot, olyan történetet meséltek, amit korábban már kifejtettek (kettőt is) és végül hosszas próbálkozás árán sem sikerült témát elővarázsolni a cilinderből. Feltűnnek viszont pokróc egészségügyi dolgozók, kínai dinasztiák, sípolások és katasztrófaturisták egyaránt. Instagrammot is ajánlunk, de Columbo felesége szerint az a téma hidegen fogja hagyni Columbo (nem-)hallgatóit. A műsorból nem derül ki, hogy hogy lehet valaki jó fej és vegán egyszerre.