37. Jocó és a nyitott koporsós temetés

Dani mufurc, mert Jocó nem csinált meg semmit sem. Éppen eljött a felvételre, de se házi feladat, se jegyzetek, se zérókóla. Daninak ezután persze semmi kedve ünnepelni a 19 éves barátságot…

Végül, átmegy a gyásznak mind az öt szakaszán, de csak a levegőt ölelgetheti szájmaszkban, mert kicsit kapar a torka. A vírust még szóban sem temethetjük, velünk van, ha akarjuk, ha nem (dehogy akarjuk!), majd alaposan kielemezzük a túlélési esélyeinket. A személyes várakozásainkat a maszkhasználatunk tükrözi, ha fotó készült volna, ezt a részt át lehetne ugrani.

Új blokkunkban, a hipochondriáról nem beszélünk, pedig kéne, és még sok más dologról sem… Tételesen, elmondjuk, hallgassátok meg. Az Indexet viszont eltemetjük, méghozzá nyitott koporsóban. Megemlékezünk a kezdetekről, de másra már nincs idő. Végül, boldogan zárul az adás, mert egy születésnek is tanúi leszünk. Becsszó, véletlen, nem terveztük! Sőt, kicsit mi is segédkezünk, amolyan apásszülés fültanúi lehettek.

36. Dani és a megfelelési kényszer

Nem állunk meg, az iskolakezdés mellé érkezik egy négy blokkos időkapszula-monstrum, amiben a helyesbítések és aktualitások alaptáborából egészen a konyhapszichológia Kilimandzsárójáig küzdjük fel magunkat.  Dani születésnapján rögzítjük az adást, Jocó ajándékkal és egy vallomással készült, amit egyből az adás elején elő is hoz – mindannyiunk nagy meglepetésére. Szóba kerül a kevésbé válságtűrő ágazatok Top 10-es listája, a korlátozó intézkedések késlekedése, az éjszakai rádióműsor legendájának lerombolása és a slow mozgalomba vetett hitünk lángjának egyre erősebben pislákoló fénye. 

Kiderül, hogy mi az a szorobán, hol élt és alkotott Puskás Ferenc, kit kísérnek még a Stinky Bugs zenészei; valamint, hogy hányadik legdrágább nb1-es igazolásnak számít a Felcsút koronavírusos románja – csupa olyan dolog, amik egyébként már a korábbi adásokban is kiderülhettek volna, ha nem két polihisztor-imposztor vezetné a műsort. Az megint nem derül ki, hogy ki Dancsó Péter.

Megkezdődött a világvége, kukából esznek az emberek; alkohol, drogok, prostitúció  – de az is lehet, hogy az apokalipszis a világ teremtése óta tart. Ettől függetlenül folytatódik social media ajánló rovatunk, ahol a világ legtrágárabb és legidegesebb TikTok csatornáját ajánljuk, mindenkinek, aki szereti. Adás után az autóban Dani megmutatta a csatornát és az aktuálisan futó dalokat Jocónak, aki a frusztrált tiktokert viccesnek, az adászenéket pedig jónak találta.

Hogy tetszett a zene, Jocó?

35. Jocó és a start-up

A kempinges kalandozások után visszatértünk a stúdióba, ahol egyre inkább vesszük fel a fonalat egykori rádióműsorunk mikéntje  és hogyanja terén. Felpörgünk, átbeszéljük a lehetséges apokalipsziseket, beolvasunk egy levelet teljes terjedelmében, lamentálunk kicsit azon, hogy el fog-e készülni valaha a kempinges adás (el!). Kiderül, hogy akkora baj azért még sem lenne abból, ha valaki elzárná a gázt. Felcsúti futballtörténelemmel, koronavírusos, román csúcsigazolással, Hodász atyával és 444-el folytatjuk, míg meg nem érkezünk eheti témánkhoz: indítson-e vállalkozást Jocó és ha igen, miért nem. A legnagyobb kérdés talán az, hogy lehet-e sikeresnek lenni valamiben úgy, hogy nem adunk érte fel mindent – de az sem mindegy, hogy lehet-e előre dolgozni a sikerért… Ismét van instagram ajánló, @rilmelos oldalát kövessétek be, szerintünk vicces.
A legmókásabb persze, hogy volt egy téma, amiről annyira nem beszéltünk, hogy még a miről-nem-beszélünk rovatba se fért bele.

34. Dani és a ****tartály

Rekord-lassú, rekord-rosszminőségű és rekord-éjszakai kültéri adás, tőlünk, nektek. Dani annyira kimozdult a komfortzónájából, hogy rendes hangtechnikai felszerelést sem vitt magával évi rendes nyaralására, ennek okán a Budapest – Nagykanizsa vasútvonal néha jobban hallatszik a felvételen, mint műsorvezetőink magvas gondolatai. Jocó kalauzol minket a velencei éjszakában: szó lesz a KATA módosításról és a bürokráciáról, a zeneipar legújabb trendjeiről, a feldolgozások feldolgozásairól és persze arról, milyen érzés lakóbusszal kempingről kempingre vándorolni a második hullám hajnalán. A vírusjárványról viszont egyáltalán nem lesz szó. A zenék nagyon jók.

Picit perszer bánt, hogy lassúak voltunk és hogy retek lett a hangminőség, úgyhogy megengedem, hogy gyorsítva hallgassátok, esetleg kihagyjátok ezt a részt. A jó hír az, hogy már rögzítettük a következő, stúdióminőségű epizódot is, úgyhogy ha valaki ezt esetleg nem bírja, csak egy hétig kell nélkülöznie a szünet-vágott, háttérzaj-mentes rádióműsort.

33. Jocó és a karantén II.

Szeretettel köszöntünk mindenkit, ez itt a Szigorúan Bizalmas, titkos éjszakai rádióműsor. Ez egy olyan adás, amiben Jocó nem emlékszik semmire, Dani viszont igen, de ezt módfelett bánja. Szolgálati közleményeink között egyből nem-hallgatói-levelekkel indítunk, szabadkozunk picit a hosszú kihagyás miatt és visszatér a méltán népszerű miről-nem-lesz-ma-szó rovat is. Később olimpiai érmeket osztunk, magvas gondolatok mentén elemezzük a Narcos évadokat, Dani ismét elhalasztja az okosmérleg-vásárlást – a műsor kétharmadánál pedig Jocó lerántja a leplet a román koronavírus-statisztikák keletkezéséről és valóságtartalmáról. A végén kérdéseket teszünk fel, annak reményében, hogy írtok nekünk válaszokat, amiket a következő (szabadtéren rögzítendő) adásunkban válaszolunk majd meg. Jó újra itt!

31. Jocó és a karantén

Őszintén, álmunkban sem gondoltuk volna, hogy amikor egy hónappal ezelőtt bezártuk az első évad időkapszuláját a boldog békeidőket zártuk be. Egy hónap alatt minden fejre állt… Na, de kezdjünk inkább a végéről, mármint az előző évad végéről, a világvége végéről korai lenne még beszélni…

Tehát, ott hagytuk abba, hogy Jocó Londonból Izraelbe fog repülni (ott ugyan még jövő az igeidő, de az közben ugye úgy múlttá vált), és de jól tette, mert kitudja mikor mehetne, ha most nem ment volna… Élménybeszámoló helyett, rögtönzött járványügyi tudósítás hallhattok a dél mediterránból és az Eilat – Budapest járatról. Aztán elmondunk pár jótanácsot túlélőknek, például: aki időt nyer, életet nyer, vagy a bankok vannak az emberekért és nem az emberek a bankokért, vagy ma egy denevérvacsora holnap bedönti a világgazdaságot…

Nosztalgiázunk, és vicces csoportokba lépünk, de ezt is megbánjuk, mert kilépési tilalom van. Boldog karantént nekünk! Ezen aztán felbosszankodunk, mert ez nem vicces poló téma, se nem dalszövegbe való. Milyen világban élünk, meg is érdemeljük, hogy ide jutottunk… Nem ért meg minket senki sem, párszor mi se magunkat és a videókapcsolat se segít, aztán prognosztizálunk gazdasági kilátásokat, elemzünk világpolitikát és rendkívüli jogrendet, alaposan, majd két órán keresztül… Szinte depressziósak leszünk, de még tünetmentesek…

Új évadot kezdtünk, mert ezek a furcsa idők új kapszulát, új mikrofont kívánnak. Az első adás címe: Jocó és a karantén.