43. Balu és a női egyenjogúság

Bemm, időkapszula: majdnem pontosan egy hónapja rögzítettünk legutóbbi adást, Tatabányán, vendéggel. Van benne: Manchester City, Aguero, Budafoki MTE, NB1, elvakult Dorog-szurkolók, óraátállítás, szakdolgozás, piackutatás. Ingatlanvásárlás, ugródeszka elméletet, protestáns püspökség, tévés közönségmérés, meg minden.

Nincs szünetvágás, szóval gyorsíthattok rajta, mi meg gyorsítunk az utómunkán, mert rengeteg ötletünk van!

42. Jocó és a cilinder

Teljes őrület. Annak ellenére, hogy az adás a műsor legelső helyszínén forog, a készítők egyáltalán nem tudják, hogy mi lesz az egyel korábbi, -a felvétel idején a vágóasztalon vegetáló – adás tartalma, továbbá körülbelül 11 nap szünet után találkoztak újra. Így történhetett meg, hogy elszámolták az epizódszámot, olyan történetet meséltek, amit korábban már kifejtettek (kettőt is) és végül hosszas próbálkozás árán sem sikerült témát elővarázsolni a cilinderből. Feltűnnek viszont pokróc egészségügyi dolgozók, kínai dinasztiák, sípolások és katasztrófaturisták egyaránt. Instagrammot is ajánlunk, de Columbo felesége szerint az a téma hidegen fogja hagyni Columbo (nem-)hallgatóit. A műsorból nem derül ki, hogy hogy lehet valaki jó fej és vegán egyszerre. 

41. Dani és a magyar vidék

Ismét új helyszínen, ismét éjszaka, ismét rádiózunk. Indul a Telex, a Kaukázus háborúban áll, mi pedig új formátumokkal kísérletezünk. Tabutémákkal, olvasói levelekkel és Bartos Erika mesefiguráival támadunk, egy kis Netflix kibeszélés és -függőség után pedig kiderül, hogy Daninak épp semmi baja nincs a vidékkel, bármennyire is szeretné kikérdezni ezt belőle Jocó.

40. Jocó és a frekvencia

Pestiek, tekerjetek az FM 98-ra… De, kezdjük inkább az elején…

Tatabányán rögzítjük az adásunkat Jocó okosnappaliában miközben körülöttünk portörlő drónok röpködnek. Egyszer szinte el is száll az adás a harmadik blokk elején, de végül Dani ügyesen megmenti. És ha már nappali, akkor Fradi meccs helyett nézzünk Formula-1-et a Netflixen, ami azért furcsa, mert a száguldó cirkuszt a hagyományos média közvetíti. Ez a szál, vagyis, hogy az új média beköltözik, a hagyományosba végigfut a mai adásunkon. Új bor régi tömlőbe…? Szavazzatok a Twitteren, vagy írjátok meg emailben, hogy mit gondoltok.

Nemcsak a helyszín új, hanem a hangtechnika is, új mikrofonjaink és keverőpultunk (az egy hangkártya – szerk.) van, egyre közelebb kerülünk régi-új álmunkhoz, hogy saját stúdióink legyen. Vagy rádiónk. Politikáról csak per tangentem beszélünk, csak annyit amennyit muszáj, csak amennyitől jobban érezzük magunkat, amennyit egy rádió kreatív vezetőjének és főszerkesztőjének illik. Tudniillik, ha támogattok minket megpályázzuk a felszabaduló FM 98 frekvenciát és megvalósítjuk mindenki álmát, a Podcast rádiót. Szlogenünk: új bor régi tömlőbe… (nem ez a szlogen – a szerk.) Dani lesz a kreatív-, Jocó a főszerkesztő. Frappáns névötleteket és tulajdonosjelöltek nevét a fenti elérhetőségekre várjuk. A mai adás neve: Jocó és a frekvencia.

Zárásul, köszönjük a hallgatói leveleket, küldjük a zenéket, és ha a mai adásból valaki szófelhőt csinálna, akkor ezeket feltétlen tegye bele: paradigma, unorthodox, podcast, Netflix, per tangentem, ENSz…

39. Dani és a hypochondria

Érkezik az adás második fele, ahol egyszer és mindenkorra kivesézzük az Index történetét és a mostanában készült médiaügyi podcastokat, majd óriási covid összefoglalóval és egy felesleges PCR teszttel búcsuzunk a podcast történelmének első dupla adásától.

38. Jocó és a jubileum

A slágerlistákon elért kiemelkedő helyezésünk miatt bekapcsolódó új nemhallgatók kedvéért ismét ismertetjük műsorunk premisszáit és célját. Jocót nem érdeklik a vonalak, Dani mégis ráhat, így rövid hangmérnökölés után már mi is legalább annyira kiegyensúlyozottak vagyunk, mint a magyar sajtópiac. A nem hallgatók írtak, mi helyesbítünk, mivel “nem a verbális abúzus hátán szeretnénk felkapaszkodni az iTunes toplistára”. Az öncenzúra viszont talán utolért minket – legalább is néha úgy érezzük – és egyre több beszélgetésünk közben merül fel bennünk, hogy az aktuális gondolatokat meg kéne tartani adásra: az első ilyen elméletet Jocó szállítja egy politikai monopóliumról.

Briginek igaza volt, ezért most nem daráljuk le magunkat, de az adásidőt szem előtt tartva kettévágjuk mondandónkat. 38-ik eszmefuttatásunk így végül arról szól, amiről Jocó a 37-ben akart beszélni. Emlékek, élmények, nosztalgiák, fordulópontok, kapunyitás és -zárás történik, ahogy a 2000-es évek elejére utazunk vissza egy furán bolyongó romániai sráccal. Kiderül, hol töltötte Jocó a karácsonyt és mit kapott ajándékba, mi alapján választott egyetemet és mire emlékszik tisztán 19 év távlatában. Megpróbáljuk összerakni, mióta vagyunk barátok, de időközben kiderül, hogy valójában a podcast kezdete óta beszélgetünk ennyire rendszeresen és ennyire sokat.

Végül instagrammal és influenszerekkel zárjuk a sort, az aprójószág fiókot ajánljuk és ismertetjük, hogyan nem szabad fiatalokra célzott kampányt indítani a népszerű képmegosztón – ha nem akarjuk, hogy könnyű szerrel hackelje szét azt a magyar twitter közösség. Az idő elszaladt, a téma sok: az adást berekesztjük és a twitteren leadott szavazataitok alapján pár nap múlva publikáljuk a beszélgetés második felét.

37. Jocó és a nyitott koporsós temetés

Dani mufurc, mert Jocó nem csinált meg semmit sem. Éppen eljött a felvételre, de se házi feladat, se jegyzetek, se zérókóla. Daninak ezután persze semmi kedve ünnepelni a 19 éves barátságot…

Végül, átmegy a gyásznak mind az öt szakaszán, de csak a levegőt ölelgetheti szájmaszkban, mert kicsit kapar a torka. A vírust még szóban sem temethetjük, velünk van, ha akarjuk, ha nem (dehogy akarjuk!), majd alaposan kielemezzük a túlélési esélyeinket. A személyes várakozásainkat a maszkhasználatunk tükrözi, ha fotó készült volna, ezt a részt át lehetne ugrani.

Új blokkunkban, a hipochondriáról nem beszélünk, pedig kéne, és még sok más dologról sem… Tételesen, elmondjuk, hallgassátok meg. Az Indexet viszont eltemetjük, méghozzá nyitott koporsóban. Megemlékezünk a kezdetekről, de másra már nincs idő. Végül, boldogan zárul az adás, mert egy születésnek is tanúi leszünk. Becsszó, véletlen, nem terveztük! Sőt, kicsit mi is segédkezünk, amolyan apásszülés fültanúi lehettek.

36. Dani és a megfelelési kényszer

Nem állunk meg, az iskolakezdés mellé érkezik egy négy blokkos időkapszula-monstrum, amiben a helyesbítések és aktualitások alaptáborából egészen a konyhapszichológia Kilimandzsárójáig küzdjük fel magunkat.  Dani születésnapján rögzítjük az adást, Jocó ajándékkal és egy vallomással készült, amit egyből az adás elején elő is hoz – mindannyiunk nagy meglepetésére. Szóba kerül a kevésbé válságtűrő ágazatok Top 10-es listája, a korlátozó intézkedések késlekedése, az éjszakai rádióműsor legendájának lerombolása és a slow mozgalomba vetett hitünk lángjának egyre erősebben pislákoló fénye. 

Kiderül, hogy mi az a szorobán, hol élt és alkotott Puskás Ferenc, kit kísérnek még a Stinky Bugs zenészei; valamint, hogy hányadik legdrágább nb1-es igazolásnak számít a Felcsút koronavírusos románja – csupa olyan dolog, amik egyébként már a korábbi adásokban is kiderülhettek volna, ha nem két polihisztor-imposztor vezetné a műsort. Az megint nem derül ki, hogy ki Dancsó Péter.

Megkezdődött a világvége, kukából esznek az emberek; alkohol, drogok, prostitúció  – de az is lehet, hogy az apokalipszis a világ teremtése óta tart. Ettől függetlenül folytatódik social media ajánló rovatunk, ahol a világ legtrágárabb és legidegesebb TikTok csatornáját ajánljuk, mindenkinek, aki szereti. Adás után az autóban Dani megmutatta a csatornát és az aktuálisan futó dalokat Jocónak, aki a frusztrált tiktokert viccesnek, az adászenéket pedig jónak találta.

Hogy tetszett a zene, Jocó?

35. Jocó és a start-up

A kempinges kalandozások után visszatértünk a stúdióba, ahol egyre inkább vesszük fel a fonalat egykori rádióműsorunk mikéntje  és hogyanja terén. Felpörgünk, átbeszéljük a lehetséges apokalipsziseket, beolvasunk egy levelet teljes terjedelmében, lamentálunk kicsit azon, hogy el fog-e készülni valaha a kempinges adás (el!). Kiderül, hogy akkora baj azért még sem lenne abból, ha valaki elzárná a gázt. Felcsúti futballtörténelemmel, koronavírusos, román csúcsigazolással, Hodász atyával és 444-el folytatjuk, míg meg nem érkezünk eheti témánkhoz: indítson-e vállalkozást Jocó és ha igen, miért nem. A legnagyobb kérdés talán az, hogy lehet-e sikeresnek lenni valamiben úgy, hogy nem adunk érte fel mindent – de az sem mindegy, hogy lehet-e előre dolgozni a sikerért… Ismét van instagram ajánló, @rilmelos oldalát kövessétek be, szerintünk vicces.
A legmókásabb persze, hogy volt egy téma, amiről annyira nem beszéltünk, hogy még a miről-nem-beszélünk rovatba se fért bele.

34. Dani és a ****tartály

Rekord-lassú, rekord-rosszminőségű és rekord-éjszakai kültéri adás, tőlünk, nektek. Dani annyira kimozdult a komfortzónájából, hogy rendes hangtechnikai felszerelést sem vitt magával évi rendes nyaralására, ennek okán a Budapest – Nagykanizsa vasútvonal néha jobban hallatszik a felvételen, mint műsorvezetőink magvas gondolatai. Jocó kalauzol minket a velencei éjszakában: szó lesz a KATA módosításról és a bürokráciáról, a zeneipar legújabb trendjeiről, a feldolgozások feldolgozásairól és persze arról, milyen érzés lakóbusszal kempingről kempingre vándorolni a második hullám hajnalán. A vírusjárványról viszont egyáltalán nem lesz szó. A zenék nagyon jók.

Picit perszer bánt, hogy lassúak voltunk és hogy retek lett a hangminőség, úgyhogy megengedem, hogy gyorsítva hallgassátok, esetleg kihagyjátok ezt a részt. A jó hír az, hogy már rögzítettük a következő, stúdióminőségű epizódot is, úgyhogy ha valaki ezt esetleg nem bírja, csak egy hétig kell nélkülöznie a szünet-vágott, háttérzaj-mentes rádióműsort.