16. Dani és a GTD

Új környezetben, új technológiával és – bár még a műsorvezetők tudtán kívül, de – új nem-hallgatóknak szól a 16. Szigorúan Bizalmas epizód, ami pont négyszer annyi, mint ahányat Dani az elején kinézett a projektből. Rövid akklimatizációs blokk után a különböző böjt-opciókat elemzése történik meg, Jocó izgatott az új hely miatt, leleplezi magát az anonim twitter-követő, Robi rekordrövidségű levelet ír, Dani félreolvas valamit, valamint kimondottan erős érzelmi intenzitás mellett vesézzük ki az átívelő szálakat. Picit politizálunk és naiv módon hüledezünk az önkontroll hiányán, majd rátérünk a témára – David Allen lakosság projektmanagement módszertanát és az ahhoz fűződő érzéseinket tárjuk a nem-hallgatók elé.

Na, de ne rohanjunk ennyire, ugorjunk vissza az elejére: az, hogy valaki a reggeli kávéjába csokilikőrt teszt, csak annyit jelent, hogy derűsen indul a reggele. A lengyelek például előszeretettel fogyasztanak reggeli mellé mimózát, azaz pezsgőnarancslevet. A kólán és koffeinen kívül más függésségeket nem vallunk be, kivéve a shoppingolást, a Facebookot, a sportcsatorna nézést és zenehallgatást. Ez a közös függőségi kosarunk. A szokásosan őszinte adásunkat történetünkben először egy igazi stúdióban vesszük fel, emiatt Jocó zavarában valóban kicsit túlpörög. A hangunk talán jobb, de a többi és a jókedvünk a régi. Egészen a mumus szakdolgozatig.

Végre, fény derül a titokzatos hallgatónkra, akit eddig azért nem tudtunk azonosítani, mert félreolvastuk a nevét. Elnézést kérünk, és ezúton is köszöntünk, egyszersmind meginvitálunk egy vendégadás elkészítésére. Ez még nem helyesbítés, de már majdnem. Aztán a tényleges helyesbítések között rádöbbenünk, hogy a leglassabb vasútvonalunkon az átlagsebesség 19 kmóra, amit Csigaember porozva lehagy, igaz Budapest se gyorsabb, sőt! (Adáson kívül jegyezzük meg, hogy a román vasutak átlagsebessége 43 kmóra, 89-ben még 60 volt, tehát, folyamatosan lassul, a tendencia szerint 30 év múlva 0 lesz.)

A gyerekeink helyettünk megmentik a bolygót, önkéntes munkával fákat ültetnek Kispesten utcára, udvarra, és elnevezik őket Barátnak, oroszul: друг. Így diófa kerül az udvarba, ami 100 év múlva is ott áll majd, ha nyaranként meglocsoljuk. Örülünk és meghatódunk kissé, de azért érezzük a nyomást. Aztán, Danit nagyon megérzi, rászakad a szakdolgozatíráspara, de a zene alatt valamennyire lenyugszunk. Hogy egészen kimásszunk gödörből méltatlankodunk egyet a politikusok áltömegközlekedési szokásain, és kimondjuk, hogy mindenkiben csalódtunk. Így sem jobb. Végül az átívelőkről rákanyarodunk a témánkra: Dani és a GTD.

Hogyan együnk meg egy repülőt, vagyis, hogyan kezdjünk bele giga feladatokba? Illetve, hogyan vágjunk rendet a napjainkat elborító apróságok között? Hogyan söpörjük ki az elménkből a kacatokat? Mit kezdjünk a nem kacatokkal, a tényleg fontos és sürgős dolgokkal? Apropó, mi az első, a fontos vagy a sürgős? Van olyan módszer, ami anélkül segít, hogy plusz adminisztrációs feladatokat adna? Van egyáltalán szerethető módszer, vagy ez túl nagy elvárás egy feladatkezelőtől?

15. Jocó és a román horrorkaraván

A bevezetőben Jocó – 3 adással a választásos epizód után észbekapva – elővezeti a tatabányai 32-es választókörben őt ért atrocitásokat, miközben a 45. másodpercben elárul magáról egy olyan információt, amit – higgyétek el – egyikünk sem látott jönni. Onnantól 444.hu cikkcímek mentén szerkesztjük tizenötödik adásunkat, szokásunkhoz híven felvétel közben. Az átlagosnál is több témával ismertetjük meg a nemhallgatókat és egymást, átívelő szálaink pedig megállíthatatlanul robognak a végkifejlet felé. Lesz Kanye West, zeneipar, gospelzene, bojkott, etnikai konfliktusok, mobilitás, ökológia és nemzetiségtudat, befejezésképpen pedig kérdéseket is tettünk fel, ráadásul eléggé könnyűeket, szóval jó lenne válaszolni.

És akkor részletesen: Dani sem hiszi el, hogy Jocó nem magyar állampolgár ugyanúgy, mint a választási bizottság tagjai. Jocó sebei felszakadnak és visszaidézi a hetekkel korábbi szavazás sokkoló élményeit. Csipkedjük ugyan, de igazából szeretjük Romániát is, és új szavakat alkotunk ennek nyomán.

Az előző adás Jocó nélkül készült, Robival, aki írásában elküldte helyesbítéseit. Beolvassuk. Robira reagálva Jocó bedobja Heribert Illig elméletét a kitalált középkorról. Illig az 1998-ban kiadott munkájában azt állítja, hogy a 614 és 911 közötti mintegy 300 év „soha nem létezett”. Állításait főleg a korabeli építészeti és tárgyi bizonyítékok hiányára alapozza. Várjuk Robi válaszát, amit megosztunk a következő adásban.

Szolgálati közlemények: van egy titokzatos nemhallgatónk, akit kérünk, hogy fedje fel magát. Dani  bevizionálja Jocó eltűnését – aki hamarosan szabiját kezdi -, de Jocó megígér mindent, még az elmaradt összefoglalók elkészítését is. Meglátjuk.

Helyesbítünk: a .tk domain a Tokelau-szigetekhez tartozik. Évekig a legtöbb webcímet ingyen lehetett regisztrálni, ezért a világ (spam)email forgalmának jelentős része ezt a domanit használta. A tapasztalatok szerint a Google újabban nem szereti és lassan kiszorul a használatból. Kiderült, hogy álhír volt az, hogy több száz spanyol szurkoló Bukarest helyett Budapestre jött. A bilbaoi fórumok szerint az egész nem más, mint a madridisták ármánykodása a baszkok lejáratására. Részletek itt találhatóak. Felrobbant a zeneipar és az amerikai keresztény közösség Kanye West legujabb lemezétól, a Jesus is King-től. Istenről rappel, Bibliát idéz. Dani elemzi a kialakult helyzetet és Dove Awards botrányt, meg a magyar hiphopp és keresztény zenei útkereszteződéseket.

Átívelő szálaink: újabb SMA gyerek szülei kezdtek gyűjtésbe, úgy tűnik sikerrel. Hangosan gondolkodunk a történteken: jószokás lett az adakozás nálunk, vagy Zente lendülete még kitart? Kiegészítjük Nick Vujicic előadása kapcsán mondottakat: Dani felesége szerint az előadás az iskolai zaklatásról és annak kezeléséről szól. Daninak konzultációs hete van találkozott Anna nővérrel és a szakdolgozat konzulensével. Legyalulták, de a gyógyszert legalább megvan.

Mai témánk: Jocó és a román horrorkaraván. Melyik kíméli jobban a környezetet, egy új autó vásárlása vagy egy régi továbbhasználata? Agyalunk érvekről és megérzésekről pro és kontra. Beszélünk még tömegközlekedésről, bérletárakról, autófenntartásről… Várjuk véleményeiteket!

14. Dani és a végtagok

Jocó még mindig sztrájkol az epizódleírásokkal, de legalább az már kiderül, mi az a dátum, amikor váratlanul el fog tűnni. A 14. lett eddigi talán legmeredekebb adásunk, ahol az idővonalon megkeveredve két adást helyesbítünk és kiderül, hogy mi magunk is fel tudunk ülni a fake newsnak. Bizonyos átívelő szálak véget érnek, mások új lendületet kapnak és boncolgatjuk kicsit a motivátor- és a nyomorbizniszt – Dani utolsó gyerekszobájából. 

13. Robi és a rövid válaszok

Jocó igazoltan távol, helyette állandó olvasói-levél-írónkkal Robival beszéljük át a fejleményeket. Van benne történelem, oktatás, szakdolgozat, kettőshonfoglalás és némi “ezekamaifiatalok” mellékíz is. Felvétel közben termet váltottunk, aki szemfüles (?), kiszúrhatja, melyik időpillanatban történt ez meg. Hosszú leírás elméletileg a hosszú hétvégén érkezik a bizalmass.hu-ra.

12. Jocó és a választások

Rekordhosszúságú adás, amiben az önkormányzati választások után beszéljük ki a helyi és az országos politikához fűződő viszonyunkat. Az egy EU-s országra jutó Orbán nevű miniszterelnökök számának növekedését is kivesézzük, valamint kiderül, hogy Jocó miért kapott 22. születésnapjára egy  olyan pólót aminek az elejére a 63-as szám volt nyomtatva – és persze minden mindennel összefügg.

11. Dani és a csapatjáték

Megbukott a kormány. A román kormány! És Orban lett az új miniszterelnök. Ezúton is gratulálunk neki, úgy tudjuk, kicsit ért magyarul, talán hallgat minket. Üzenjük, hogy a honlapunk címe: www.bizalmass.hu, de az Anchoron, az Apple Podcasten és a Twitteren is fent vagyunk. Talán, ha ír nekünk a www.confidentt.ro domaint is lefoglaljuk… Orbanról és Orbánról részletesebben a következő adásban fogunk beszélni. Picit politizálunk majd, de kitesszük a tizennyolcas karikát, szóval, hallgassátok meg, ha felnőttek vagytok. Meg a Hangpróbát is – a másik podcastot – amiben Dani mesél a Keresztkáról álmai mikrofonjába, amit Jocó álmainak keverője vesz fel. Álomadás ez. Kár, hogy egy rádióműsor nem tudja jól visszaadnia a helyszín varázsát, de a jókedvünk talán sugall valamit: napsütéses ég alatt, őszi fák között, a Balaton partján vettük fel az adást.

Kezdjük a helyesbítésekkel, vagyis inkább a kérdésekkel: mi az ideális korkülönbség nő és férfi között? És kinek a javára, vagyis inkább hátrányára legyen? Mondjátok el, írjátok meg nekünk. Mert nekünk lehet, nem úgy mint az Indexnek. Ezt most nem bántásból mondjuk, inkább biztatásból, mert visszajelzést kapni jó, mindig örülünk, ha írtok. Szóval? Az elme alapműködése a leegyszerűsítés, ezért törvényszerű a tévedés, pld amikor azt mondjuk, hogy Mozart írta a Requiemet, tévedünk. Az igazág ennél jóval árnyaltabb: Mozart sajnos időközben meghalt, nem ő fejezte be. De, akkor ki írta? Dani interpretálja. Az igazság bonyolult, három adáson át keressük, végül megtaláljuk: nyolc ütemet biztosan Mozart írt. Egyébként, az elme a befejezetlen dolgokat sem kedveli, pld hajlamosak vagyunk beleragadni lezáratlan kapcsolatokba, váratlan veszteségekbe, megvalósulatlan álmokba, amilyen a Budapesti olimpia is. Vajon Jocón kívül ki rágódik és álmodik még ötkarikát a Duna partjára, vagy ferihegyi gyorsvasutat a belvárosba? Aztán utazunk tovább, meglátogatunk létező és nemlétező országokat, Csehszlovákiát, Montenegrót és Marokkót. De gyorsan visszajövünk, mert egy majom elvette a szemüvegünket.

Szegény Focus: a trafóval semmi baj, de a gyertyák kuka. Újabb kör a szerelőnél és a bankba, az eredmény, hogy kialudt végre a check lámpa és a rángatózás megszűnt. Mindenki happy. Sőt, Jocó superhappy, amikor kiderült, hogy faültetőket toboroz a lakásszövetkezet. Talán gömbkőrist is lehet. Majd szavazunk erről is, invazív fajok szóba se jöhetnek. Óvatosan, ez a rész nyomokban közügyeket tartalmaz! Átbillenünk a bölcsis témánkhoz, Hejkó is átbillen, sőt kibillen, nem szipog tovább, zseniális a pedagógia.

Témánk Dani és a csapatjáték. Jocó kérdez, Dani válaszol. Őszintén, bizalmasan.

10. Jocó és a faölelők

A tíz adás, tíz téma, kb tizenhat órányi műsoridő, benne harminc zeneszámmal (huszonkilenc – a szerk) és ezer sztorival. Ez a Szigorúan Bizalmas éjszakai rádióműsor a jövőnek, a barátainknak, Danitól és Jocótól. És ha már jubileum, akkor nem maradhat el a torta, és persze a jókívánságok sem. De haladjunk szépen sorjában:

Jocó számparája szép keretes szerkezetűre sikerült, ezzel indult az első adás is… Egyébként, a számpara latin nevén arithmofóbia, emellett, rengeteg különleges para létezik még, pld a Alliumfóbia: félelem a fokhagymától. Vénusztrafóbia: félelem a szép nőktől. Dextrofóbia: félelem a jobb oldaltól. Omphalofóbia: félelem a köldököktől. Chirofóbia: félelem a kezektől. Eufóbia: félelem a jó hírektől. Pogonofóbia: félelem a szakállaktól… De, no para, az adásban ezekről nem beszélünk… 

Aztán, újítunk, Dani javaslatára megszüntetjük a szolgálati közleményeket, egyszersmind köszönjük a Gombapresszónak a kapaszkodót. Elengedjük, és a saját helyesbítéseinkkel megyünk tovább. A helyesbítés téves állítás helyett igaz állítása, olyan pontosító közlés, amely egy korábban megjelentetett téves állítást tisztáz, kijavít. Például: nem Brezsnyev csókolta meg Kádárt, Brad Pittnek volt huszonhárom éves barátnője, vagy Zsóri Dani nem lett kisaranylabdás. Legtöbbször nem egyszerű helyesbíteni, még a legjobb szándék mellett sem, mert eldönthetetlen, hogy Mozart, vagy mások fejezték be a Requviemet, egy dolgot azért kijelenthetünk: nem Salieri. Zárójelben jegyezzük meg, hogy mi inkább a wikinek hiszünk, pontosabban az angol wikinek, mint a filmnek, ennek ellenére nekünk is rosszul esett a felismerés… Rájövünk, hogy a mély tudás illúziója maga a tudatlanság, és, hogy tükör által homályosan látunk. De nem adjuk fel: Zente kapcsán a gyógyszerpiacok és az orvosrandik bonyodalmait kutatgatjuk. Aztán próbáljuk megtalálni a Süni csoportot, talán egyszer előkerül, mint a doboz pénz tizenkettőben. De mi van, ha a talált tárgyak osztályát sem találjuk? Hmmm, ez már egy másik téma: Dani bölcsis kalandjai.

Ahol a finom főzelék inkább színes, és a kelkáposzta nem kell, és az egészségügyi és tűzvédelmi szabályok miatt a szülinapi torta papírdoboz, a gyertya pedig sötét. Szerencsére a kicsik nem bánják, eléneklik az égagyertyaéget, aztán elfújják.

Mai témánk Jocó és a faölelők. Donald és Greta beszélget. Tényleg frissíti a lelket az erdőfürdő vagy ez is egy felkapott butaság? Erdő nélkül nem élhetünk? Mit tegyünk, fát ültessünk, és a gyümölcs fa is számít?

9. Dani és a bölcsőde

Venni akarunk egy podcastkeverőt, ezért szabadalmi csalásért is hajlandóak lennénk, egy a baj: a jogvédelmi eljárás túl macerás két halogatónak. Igaz, ütős csalási ötletünk sincs, ezért inkább nem járjuk Edison útját, hanem abból keresünk sok pénzt, hogy befuttatjuk a szinkronszínészekkel felolvastatott Facebook komment podcastünket.

Jocót így a teremtés hetén elkapja a klímadepresszió az erdőírtás és a tervezett elavultatás miatt, aztán végig úgy marad. Ráadásul, semmi sem olyan mint régen, az erdők helyén puszták állnak, és a gépeink vacak műanyagok. A depressziónkból egy kiutat látunk: a podcastkeverőt.

Danira is átragadt a mélabú, hallgatóink nyilvánossága előtt megfogadja, hogy sosem stand up-pol többé. Megsemmisült a nagy KAP előtt. Kár. De, mit tehetnék? A kanosszánk folytatódik: a podcast válogatott Dani nélkül lép pályára. Mindegy. Ez van. Tényleg vennünk kell egy keverőt.

Helyesbítünk, de ez sem lesz a vidám percek: a reményt elvitték, és jobb semmit sem kérdeznünk. Zenébe menekülünk, azaz menekülnénk, de örömtánc helyett végül mi lett? Persze, hogy búsulás, pedig a zene tényleg vidám. Ez egy ilyen adás, jobb lenne abbahagyni. Folytatjuk. Eltemetjük Mozartot és Csokonait. Aztán Jocó pohárköszöntőt mond, amire a barátai szakítanak, végül mégis összeházasodnak, Jocó kegyelmet kap, meghívják az esküvőre, de elkésik. Dani szerencsére nem, igazi roma esküvőn járt fehér ingben, piros csokornyakkendőben és fehér-piros sportcipőben. Nem kellett volna. De, Daninak is jutott a kegyelemből, hajnalra minden jóra fordul. Éljen az ifjú pár! Sok unokát az örömapának!

És ha már itt tartunk, mai témánk: Dani és a közoktatás. Jocó kérdez, Dani válaszol.

8. Jocó és az álláskeresés

Mai témánk Jocó és az álláskeresés. De!, ez nem jelent semmit, sem azt, hogy állást keresünk, sem azt hogy beszélni fogunk róla. Persze, terveztük, készültünk, de elragadtak az aktualitások és érzékeny témákra sodródtunk. Az állástalálás a harmadik blokkban ugyan előkerült…, jól el lehet rajta aludni. Robink tapasztalta és megírta, köszönjük, büszkék vagyunk rá, mert éjszakai rádióműsor vagyunk.

Tehát, az első érzékeny témánk a podcastálmaink. Szóval, Dani egy másik podcast vendége volt (podcast a podcastban), és ahogy az lenni szokott, a szomszéd fűje zöldebb volt. Nevezetesen a hangtechnikája. Igaz, a vendéglátó audiofil, emellett egy rádió társszerkesztője, ezért megbeszéljük, hogy mit válaszolunk majd neki, ha meghív a csapatába műsort készíteni. De, nem álmodunk előre a medvebőréről, majd be fogunk számolni.

Tovább érzékenyülünk, picit el is pityeredünk: adományozás, extrakihívás, hogy gyermekek is érintettek leszenk. Hány bajban lévő ismerős vagy ismeretlen kicsi vagy nagy barátunknak tudunk és kell segítenünk? Mit kezdjünk az adománymarketinggel és az ingerküszöbátütéssel? Lehet olyan felajánlás, amit jobb nem elfogadni? Vizsgálnunk kell az adományozó motivációit, vagy a másik oldalról, az adományozó számonkérheti a megajándékozottat? Inkább kérdéseink vannak, mint válaszaink. A témát még biztos folytatni fogjuk. Várjuk véleményeteket: okozhat kárt az adományozás? Aztán beszélünk gyógyszervásárlásról, gendermosdóról, ez már inkább érzékeny, mint megható.

Viszlát sütő, Focus. Búcsúzunk az átívelő szálaktól. Persze, csattanók azért vannak, de szerencsére happyend a vége.

Témánk az álláskeresés: Dani kérdez, Jocó válaszol. Az álláskeresés tényleg olyan, mint a pártalálás, és az interjú, mint egy randi? Mit hoztam én, mit hoztál te, mit szeretnél te, mit szeretnék én? És amikor találkozik a kereslet a kínálattal az egy kapcsolat, netán házasság? Vagy tök más, mondjuk inkább, mint egy autóvásárlás, pár év után elkoptatjuk, kinőjük?  És elmondjunk-e az interjún, a fontos, de rejtett dolgokat magunkról, pld. hogy a slow és a nemnövekedés mozgalom hívei vagyunk, és tulajdonképpen nem bánjuk, ha a robotok elveszik a munkánkat? És tükörrel vagy anélkül készüljünk? Másokkal vagy egyedül? Elmondjuk, hogyan csináltuk.

7. Dani és a szekunder szégyen

Hangpróba: egy, kettő, három… Hangpróba: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars…, amiről Daninak azonnal beugrik Gustav Holst Bolygók című híres nagyzenekari svitje, sőt, rögtön a playlist válogatásunkba is bekerül. Dehogyis! Daninak a Mulató Aztékok nevű nemhíres hip-hop zenekar Vénusz című dala jut eszébe, ami tényleg adásba kerül. Műsorunkat újabb emberkísérlettel folytatjuk, hogy megalapozott, tudományos magyarázatot adjunk podcastünk állandó blokkjának, a helyesbítéseknek. Próbáljátok ki, rendkívül érdekes és tanulságos, 1.30-nál kezdődik.

Helyesbítéseink között megállapítjuk, hogy az előző, – szerintünk nem túl jól sikerült adásunk -, azért még mindig jobb, mint Aranyosi, Fábry és Jakupcsek műsorai együttvéve. Ezt a helyesbítést a következő adásban valószínűleg újra helyesbíteni fogjuk. Kivéve, ha igazunk van. Írjátok meg, mit gondoltok erről.

További fontos közleményeink: hamarosan álcázott közönségtalálkozót tartunk, amit mi már nagyon várunk. Zalán, Robi, Feri, ezúton és nagy-nagy szeretettel meghívunk titeket a következő évadunk adásaiba, őszintén örülnénk neki, ha eljönnétek hozzánk és együtt készítenénk el egy-egy adást.

Apple Podcast userek: nektek még kicsit nyújtózkodnotok kell, sajnos számotokra a Szigorúan bizalmas még magasan csüngő alma… De, kérünk, ne adjátok fel, megtaláltok minket más platformokon is, mi nem adjuk, próbálkozunk. És bizakodunk.

Olvasói levelet kaptunk email címünkre, amit köszönünk. Szerettük, és a receptet is – a tojásos galuskát -, amit azonnal ki fogunk próbálunk, amint megjön az új sütőnk. A kalóriák keretünkkel addig spórolunk, hogy ne csak süssünk, együnk is. Az autódráma folytatódik, olyan mintha Murphy javítaná Dani autóját. Vagy az önmagát rontja el? Lényeg, hogy alapos szerelés után már el sem indul. Rejtély! Reméljük, hogy a vezérlés még nem ugrott át, mert az tényleg durva lenne. Félünk, de készülünk, minden, ez is benne van a pakliban.

Mai témánk a szekunder szégyen. Jocó kérdez, Dani válaszol. Miért érezzük mi magunkat kellemetlenül, ha valaki más vállalhatatlanul viselkedik? Például ha ország világ előtt félreénekli a himnuszt, majd kimagyaráz vagy esetleg méltatlankodva eldobja a mikrofont, vagy ha az állam vezetője munkaebéd során a száját az abroszba törli. Miért van az, hogy az elkövető nem érzi kínosnak a tettét? Harmadik félként, hogyan reagálhatunk? Félrenézünk, mert nem bírjuk nézni, vagy éppen ellenkezőleg: beavatkozunk? Empátiánk miatt próbáljuk menteni a menthetőt és a vállalhatatlan megjegyzések alá értelmező kommenteket írunk?