14. Dani és a végtagok

Jocó még mindig sztrájkol az epizódleírásokkal, de legalább az már kiderül, mi az a dátum, amikor váratlanul el fog tűnni. A 14. lett eddigi talán legmeredekebb adásunk, ahol az idővonalon megkeveredve két adást helyesbítünk és kiderül, hogy mi magunk is fel tudunk ülni a fake newsnak. Bizonyos átívelő szálak véget érnek, mások új lendületet kapnak és boncolgatjuk kicsit a motivátor- és a nyomorbizniszt – Dani utolsó gyerekszobájából. 

8. Jocó és az álláskeresés

Mai témánk Jocó és az álláskeresés. De!, ez nem jelent semmit, sem azt, hogy állást keresünk, sem azt hogy beszélni fogunk róla. Persze, terveztük, készültünk, de elragadtak az aktualitások és érzékeny témákra sodródtunk. Az állástalálás a harmadik blokkban ugyan előkerült…, jól el lehet rajta aludni. Robink tapasztalta és megírta, köszönjük, büszkék vagyunk rá, mert éjszakai rádióműsor vagyunk.

Tehát, az első érzékeny témánk a podcastálmaink. Szóval, Dani egy másik podcast vendége volt (podcast a podcastban), és ahogy az lenni szokott, a szomszéd fűje zöldebb volt. Nevezetesen a hangtechnikája. Igaz, a vendéglátó audiofil, emellett egy rádió társszerkesztője, ezért megbeszéljük, hogy mit válaszolunk majd neki, ha meghív a csapatába műsort készíteni. De, nem álmodunk előre a medvebőréről, majd be fogunk számolni.

Tovább érzékenyülünk, picit el is pityeredünk: adományozás, extrakihívás, hogy gyermekek is érintettek leszenk. Hány bajban lévő ismerős vagy ismeretlen kicsi vagy nagy barátunknak tudunk és kell segítenünk? Mit kezdjünk az adománymarketinggel és az ingerküszöbátütéssel? Lehet olyan felajánlás, amit jobb nem elfogadni? Vizsgálnunk kell az adományozó motivációit, vagy a másik oldalról, az adományozó számonkérheti a megajándékozottat? Inkább kérdéseink vannak, mint válaszaink. A témát még biztos folytatni fogjuk. Várjuk véleményeteket: okozhat kárt az adományozás? Aztán beszélünk gyógyszervásárlásról, gendermosdóról, ez már inkább érzékeny, mint megható.

Viszlát sütő, Focus. Búcsúzunk az átívelő szálaktól. Persze, csattanók azért vannak, de szerencsére happyend a vége.

Témánk az álláskeresés: Dani kérdez, Jocó válaszol. Az álláskeresés tényleg olyan, mint a pártalálás, és az interjú, mint egy randi? Mit hoztam én, mit hoztál te, mit szeretnél te, mit szeretnék én? És amikor találkozik a kereslet a kínálattal az egy kapcsolat, netán házasság? Vagy tök más, mondjuk inkább, mint egy autóvásárlás, pár év után elkoptatjuk, kinőjük?  És elmondjunk-e az interjún, a fontos, de rejtett dolgokat magunkról, pld. hogy a slow és a nemnövekedés mozgalom hívei vagyunk, és tulajdonképpen nem bánjuk, ha a robotok elveszik a munkánkat? És tükörrel vagy anélkül készüljünk? Másokkal vagy egyedül? Elmondjuk, hogyan csináltuk.