20. Dani és a diploma

Oppáré! Váratlan, elő-karácsonyi, meglepetés- és mea culpa epizód érkezett az ünnepi készülődéshez, amiben Jocóról kiderül, hogy nem akar megbolondulni a gazdagságtól – viszont önjelölt zenei szerkesztőként hozza felszínre Simó Annamáriát és Dani korai hiphop észleléseit. Bár minden jel arra utalt, mégsem bírjuk ki, hogy ne beszéljünk a magyar nemzet legújabb himnuszáról – a kérdés csak az, hogy hány himnusz kell egy népnek és ezek közül hány jutna be egy dalverseny legjobb 30 opusza közé. Indokolatlanul banánt eszünk, felgöngyölítjük a múltkor kurtán-furcsán félbehagyott panel témát és azt is ismertetjük, miért lett hirtelen vége az előző adásnak. Felvillantjuk Ceausescu főbb ellenségeit és kiderül az utolsó román parasztlázadás dátuma. A harmadik blokkban Danival visszafejtjük, mi vezetett a szakdolgozat-krízishez – fordított kronológiában – és arra is fény derül, hogy ettől a kálváriától függetlenül lehetne-e belőle helyettes államtitkár. Szavazzatok a honlapunkon és küldjetek levelet, hogy legyen mit felolvasnunk az ünnepi adásban!

19. Jocó és a panelok

Mindenkitől elnézést, ennyit még nem csúsztunk adással – persze ez is csak azután következhetett be, hogy kitaláltuk előre az év végi menetrendünket, amit azon melegében meg is hiúsítottunk. Az adásban Jocó először beszélt “az ügy”-ről, ami szerintünk hosszú távon meghatározó témája lesz műsorfolyamunknak, Dani esküvős biznisze kezd felpörögni, a focus pedig mindenki nagy meglepetésére ismét szerelőre vár. Új levélíró nem-hallgatók kapcsolódtak be a párbeszédbe, az ő kedvükért az ünnepek alatt külön adást fogunk szentelni a leveleknek, bátorítunk mindenkit, hogy írjon a bizalmass@gmail.com címre – aki pedig írni nem szeret az csak egyszerűen mondjon véleményt az adás ideális hosszáról a bizalmass.hu oldalon. A beszélgetésből ezeken a nagyon hasznos információkon kívül persze az is kiderült, hogy miért vágyhat valaki egy panellakásra a 2010-es évtized végén és mi fog történni az ingatlanpiaccal, ha a szocialista építőipar csúcstermékei egyszer csak elkezdenek összeomlani.

15. Jocó és a román horrorkaraván

A bevezetőben Jocó – 3 adással a választásos epizód után észbekapva – elővezeti a tatabányai 32-es választókörben őt ért atrocitásokat, miközben a 45. másodpercben elárul magáról egy olyan információt, amit – higgyétek el – egyikünk sem látott jönni. Onnantól 444.hu cikkcímek mentén szerkesztjük tizenötödik adásunkat, szokásunkhoz híven felvétel közben. Az átlagosnál is több témával ismertetjük meg a nemhallgatókat és egymást, átívelő szálaink pedig megállíthatatlanul robognak a végkifejlet felé. Lesz Kanye West, zeneipar, gospelzene, bojkott, etnikai konfliktusok, mobilitás, ökológia és nemzetiségtudat, befejezésképpen pedig kérdéseket is tettünk fel, ráadásul eléggé könnyűeket, szóval jó lenne válaszolni.

És akkor részletesen: Dani sem hiszi el, hogy Jocó nem magyar állampolgár ugyanúgy, mint a választási bizottság tagjai. Jocó sebei felszakadnak és visszaidézi a hetekkel korábbi szavazás sokkoló élményeit. Csipkedjük ugyan, de igazából szeretjük Romániát is, és új szavakat alkotunk ennek nyomán.

Az előző adás Jocó nélkül készült, Robival, aki írásában elküldte helyesbítéseit. Beolvassuk. Robira reagálva Jocó bedobja Heribert Illig elméletét a kitalált középkorról. Illig az 1998-ban kiadott munkájában azt állítja, hogy a 614 és 911 közötti mintegy 300 év „soha nem létezett”. Állításait főleg a korabeli építészeti és tárgyi bizonyítékok hiányára alapozza. Várjuk Robi válaszát, amit megosztunk a következő adásban.

Szolgálati közlemények: van egy titokzatos nemhallgatónk, akit kérünk, hogy fedje fel magát. Dani  bevizionálja Jocó eltűnését – aki hamarosan szabiját kezdi -, de Jocó megígér mindent, még az elmaradt összefoglalók elkészítését is. Meglátjuk.

Helyesbítünk: a .tk domain a Tokelau-szigetekhez tartozik. Évekig a legtöbb webcímet ingyen lehetett regisztrálni, ezért a világ (spam)email forgalmának jelentős része ezt a domanit használta. A tapasztalatok szerint a Google újabban nem szereti és lassan kiszorul a használatból. Kiderült, hogy álhír volt az, hogy több száz spanyol szurkoló Bukarest helyett Budapestre jött. A bilbaoi fórumok szerint az egész nem más, mint a madridisták ármánykodása a baszkok lejáratására. Részletek itt találhatóak. Felrobbant a zeneipar és az amerikai keresztény közösség Kanye West legujabb lemezétól, a Jesus is King-től. Istenről rappel, Bibliát idéz. Dani elemzi a kialakult helyzetet és Dove Awards botrányt, meg a magyar hiphopp és keresztény zenei útkereszteződéseket.

Átívelő szálaink: újabb SMA gyerek szülei kezdtek gyűjtésbe, úgy tűnik sikerrel. Hangosan gondolkodunk a történteken: jószokás lett az adakozás nálunk, vagy Zente lendülete még kitart? Kiegészítjük Nick Vujicic előadása kapcsán mondottakat: Dani felesége szerint az előadás az iskolai zaklatásról és annak kezeléséről szól. Daninak konzultációs hete van találkozott Anna nővérrel és a szakdolgozat konzulensével. Legyalulták, de a gyógyszert legalább megvan.

Mai témánk: Jocó és a román horrorkaraván. Melyik kíméli jobban a környezetet, egy új autó vásárlása vagy egy régi továbbhasználata? Agyalunk érvekről és megérzésekről pro és kontra. Beszélünk még tömegközlekedésről, bérletárakról, autófenntartásről… Várjuk véleményeiteket!

14. Dani és a végtagok

Jocó még mindig sztrájkol az epizódleírásokkal, de legalább az már kiderül, mi az a dátum, amikor váratlanul el fog tűnni. A 14. lett eddigi talán legmeredekebb adásunk, ahol az idővonalon megkeveredve két adást helyesbítünk és kiderül, hogy mi magunk is fel tudunk ülni a fake newsnak. Bizonyos átívelő szálak véget érnek, mások új lendületet kapnak és boncolgatjuk kicsit a motivátor- és a nyomorbizniszt – Dani utolsó gyerekszobájából. 

9. Dani és a bölcsőde

Venni akarunk egy podcastkeverőt, ezért szabadalmi csalásért is hajlandóak lennénk, egy a baj: a jogvédelmi eljárás túl macerás két halogatónak. Igaz, ütős csalási ötletünk sincs, ezért inkább nem járjuk Edison útját, hanem abból keresünk sok pénzt, hogy befuttatjuk a szinkronszínészekkel felolvastatott Facebook komment podcastünket.

Jocót így a teremtés hetén elkapja a klímadepresszió az erdőírtás és a tervezett elavultatás miatt, aztán végig úgy marad. Ráadásul, semmi sem olyan mint régen, az erdők helyén puszták állnak, és a gépeink vacak műanyagok. A depressziónkból egy kiutat látunk: a podcastkeverőt.

Danira is átragadt a mélabú, hallgatóink nyilvánossága előtt megfogadja, hogy sosem stand up-pol többé. Megsemmisült a nagy KAP előtt. Kár. De, mit tehetnék? A kanosszánk folytatódik: a podcast válogatott Dani nélkül lép pályára. Mindegy. Ez van. Tényleg vennünk kell egy keverőt.

Helyesbítünk, de ez sem lesz a vidám percek: a reményt elvitték, és jobb semmit sem kérdeznünk. Zenébe menekülünk, azaz menekülnénk, de örömtánc helyett végül mi lett? Persze, hogy búsulás, pedig a zene tényleg vidám. Ez egy ilyen adás, jobb lenne abbahagyni. Folytatjuk. Eltemetjük Mozartot és Csokonait. Aztán Jocó pohárköszöntőt mond, amire a barátai szakítanak, végül mégis összeházasodnak, Jocó kegyelmet kap, meghívják az esküvőre, de elkésik. Dani szerencsére nem, igazi roma esküvőn járt fehér ingben, piros csokornyakkendőben és fehér-piros sportcipőben. Nem kellett volna. De, Daninak is jutott a kegyelemből, hajnalra minden jóra fordul. Éljen az ifjú pár! Sok unokát az örömapának!

És ha már itt tartunk, mai témánk: Dani és a közoktatás. Jocó kérdez, Dani válaszol.

8. Jocó és az álláskeresés

Mai témánk Jocó és az álláskeresés. De!, ez nem jelent semmit, sem azt, hogy állást keresünk, sem azt hogy beszélni fogunk róla. Persze, terveztük, készültünk, de elragadtak az aktualitások és érzékeny témákra sodródtunk. Az állástalálás a harmadik blokkban ugyan előkerült…, jól el lehet rajta aludni. Robink tapasztalta és megírta, köszönjük, büszkék vagyunk rá, mert éjszakai rádióműsor vagyunk.

Tehát, az első érzékeny témánk a podcastálmaink. Szóval, Dani egy másik podcast vendége volt (podcast a podcastban), és ahogy az lenni szokott, a szomszéd fűje zöldebb volt. Nevezetesen a hangtechnikája. Igaz, a vendéglátó audiofil, emellett egy rádió társszerkesztője, ezért megbeszéljük, hogy mit válaszolunk majd neki, ha meghív a csapatába műsort készíteni. De, nem álmodunk előre a medvebőréről, majd be fogunk számolni.

Tovább érzékenyülünk, picit el is pityeredünk: adományozás, extrakihívás, hogy gyermekek is érintettek leszenk. Hány bajban lévő ismerős vagy ismeretlen kicsi vagy nagy barátunknak tudunk és kell segítenünk? Mit kezdjünk az adománymarketinggel és az ingerküszöbátütéssel? Lehet olyan felajánlás, amit jobb nem elfogadni? Vizsgálnunk kell az adományozó motivációit, vagy a másik oldalról, az adományozó számonkérheti a megajándékozottat? Inkább kérdéseink vannak, mint válaszaink. A témát még biztos folytatni fogjuk. Várjuk véleményeteket: okozhat kárt az adományozás? Aztán beszélünk gyógyszervásárlásról, gendermosdóról, ez már inkább érzékeny, mint megható.

Viszlát sütő, Focus. Búcsúzunk az átívelő szálaktól. Persze, csattanók azért vannak, de szerencsére happyend a vége.

Témánk az álláskeresés: Dani kérdez, Jocó válaszol. Az álláskeresés tényleg olyan, mint a pártalálás, és az interjú, mint egy randi? Mit hoztam én, mit hoztál te, mit szeretnél te, mit szeretnék én? És amikor találkozik a kereslet a kínálattal az egy kapcsolat, netán házasság? Vagy tök más, mondjuk inkább, mint egy autóvásárlás, pár év után elkoptatjuk, kinőjük?  És elmondjunk-e az interjún, a fontos, de rejtett dolgokat magunkról, pld. hogy a slow és a nemnövekedés mozgalom hívei vagyunk, és tulajdonképpen nem bánjuk, ha a robotok elveszik a munkánkat? És tükörrel vagy anélkül készüljünk? Másokkal vagy egyedül? Elmondjuk, hogyan csináltuk.

7. Dani és a szekunder szégyen

Hangpróba: egy, kettő, három… Hangpróba: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars…, amiről Daninak azonnal beugrik Gustav Holst Bolygók című híres nagyzenekari svitje, sőt, rögtön a playlist válogatásunkba is bekerül. Dehogyis! Daninak a Mulató Aztékok nevű nemhíres hip-hop zenekar Vénusz című dala jut eszébe, ami tényleg adásba kerül. Műsorunkat újabb emberkísérlettel folytatjuk, hogy megalapozott, tudományos magyarázatot adjunk podcastünk állandó blokkjának, a helyesbítéseknek. Próbáljátok ki, rendkívül érdekes és tanulságos, 1.30-nál kezdődik.

Helyesbítéseink között megállapítjuk, hogy az előző, – szerintünk nem túl jól sikerült adásunk -, azért még mindig jobb, mint Aranyosi, Fábry és Jakupcsek műsorai együttvéve. Ezt a helyesbítést a következő adásban valószínűleg újra helyesbíteni fogjuk. Kivéve, ha igazunk van. Írjátok meg, mit gondoltok erről.

További fontos közleményeink: hamarosan álcázott közönségtalálkozót tartunk, amit mi már nagyon várunk. Zalán, Robi, Feri, ezúton és nagy-nagy szeretettel meghívunk titeket a következő évadunk adásaiba, őszintén örülnénk neki, ha eljönnétek hozzánk és együtt készítenénk el egy-egy adást.

Apple Podcast userek: nektek még kicsit nyújtózkodnotok kell, sajnos számotokra a Szigorúan bizalmas még magasan csüngő alma… De, kérünk, ne adjátok fel, megtaláltok minket más platformokon is, mi nem adjuk, próbálkozunk. És bizakodunk.

Olvasói levelet kaptunk email címünkre, amit köszönünk. Szerettük, és a receptet is – a tojásos galuskát -, amit azonnal ki fogunk próbálunk, amint megjön az új sütőnk. A kalóriák keretünkkel addig spórolunk, hogy ne csak süssünk, együnk is. Az autódráma folytatódik, olyan mintha Murphy javítaná Dani autóját. Vagy az önmagát rontja el? Lényeg, hogy alapos szerelés után már el sem indul. Rejtély! Reméljük, hogy a vezérlés még nem ugrott át, mert az tényleg durva lenne. Félünk, de készülünk, minden, ez is benne van a pakliban.

Mai témánk a szekunder szégyen. Jocó kérdez, Dani válaszol. Miért érezzük mi magunkat kellemetlenül, ha valaki más vállalhatatlanul viselkedik? Például ha ország világ előtt félreénekli a himnuszt, majd kimagyaráz vagy esetleg méltatlankodva eldobja a mikrofont, vagy ha az állam vezetője munkaebéd során a száját az abroszba törli. Miért van az, hogy az elkövető nem érzi kínosnak a tettét? Harmadik félként, hogyan reagálhatunk? Félrenézünk, mert nem bírjuk nézni, vagy éppen ellenkezőleg: beavatkozunk? Empátiánk miatt próbáljuk menteni a menthetőt és a vállalhatatlan megjegyzések alá értelmező kommenteket írunk?

2. Jocó és a zene

Az előző adásunkban azzal búcsúztunk, hogy a következőben felhívjuk a Biztosítót és bejelentjük a káreseményet. Miután 17 percig beszélgettünk a robottal, nyomogattuk a telefont és hallgattuk a zenét, közölték, hogy a hívásunkat nem tudják fogadni. Visszahívást kértünk. A fejleményekről mindenképp tájékoztatni fogunk. Kiszámoltuk, hogy 3700 nap múlva nyitjuk ki az időkapszulát és benne a podcastot. Majd azt is, hogy hanyadikok vagyunk az elő és élt emberek sorában. Ennek apropóján megbeszéljük a magyar és a román családtámogatási rendszer különlegességeit.

Elmondjuk a szolgálati közleményeket, és elhangzik egy saját vers Jocótól. Dani szerint nem ciki. Lett email címünk amire várjuk a nem-hallgatók üzeneteit a saját időkapszulájukról és kárbejelentős tapasztalataikról, vagy a kedvenc podcastjükről. Budapesten folytatódik a bűzbotrány, Dani 2 éves kisfia is gyanúsított lesz, végül győz az igazság. Megtudjuk, hogy Jocó megjárta a Kakasfesztivált, de a bálba nem jutott el. Békés megye tényleg gyönyörű, így megénekeljük a magyar vidéket.

Fél óra után zenélünk. A második blokk elején Dani elmeséli idei Szigetes élményét, ahol a kisfiával cirkuszt néztek, Henrik paradigmaváltó nevelést kap, talán egyszer bálba is elmegy, ahová Dani sosem mehetett. Aztán, elhangzik az első kérdés, amiről a mai podcast szól, és a továbbiakban Dani kérdez, Jocó válaszol. Szóval, elhangzik a kérdés: Jocó miért nem szereti a zenét? Mert, a zene elveszi tőlünk az értékes csendet, válaszol nagyon hosszan Jocó. Más mély gondolatok is elhangoztak, úgyhogy nyugodtan átugorható ez a rész. Kis éji zenét, pontosabban trombitát hallgatunk, Jocó kedvéért, aki kicsit tud trombitálni.

A harmadik blokkban zenekritikust játszunk, vagy legalábbis zenefilozófust. A zene aspektusairól beszélgetünk, a dallamokról, a zene közösségteremtéséről és a dalszövegekről. Izgalmasat beszélünk arról, hogy miért járunk koncertre, és hogy mit várunk egy jó koncerttől. Terítékre kerül a Follow the Flow, Irei Maffia, Kowalsky, és Majka. És persze előkerülnek a pénzügyek is: mennyibe kerül Majka gázsija? Támogassa az állam a zenekarokat? Mennyit fizetnél szívesen egy koncertért?

Végezetül megkérdezzük a nem-hallgatókat, hogy mikor hallgatnak zenét, mitől szeretik a zenét, vagy éppen mitől nem. Írjátok meg nekünk, várjuk a leveleiteket.