38. Jocó és a jubileum

A slágerlistákon elért kiemelkedő helyezésünk miatt bekapcsolódó új nemhallgatók kedvéért ismét ismertetjük műsorunk premisszáit és célját. Jocót nem érdeklik a vonalak, Dani mégis ráhat, így rövid hangmérnökölés után már mi is legalább annyira kiegyensúlyozottak vagyunk, mint a magyar sajtópiac. A nem hallgatók írtak, mi helyesbítünk, mivel “nem a verbális abúzus hátán szeretnénk felkapaszkodni az iTunes toplistára”. Az öncenzúra viszont talán utolért minket – legalább is néha úgy érezzük – és egyre több beszélgetésünk közben merül fel bennünk, hogy az aktuális gondolatokat meg kéne tartani adásra: az első ilyen elméletet Jocó szállítja egy politikai monopóliumról.

Briginek igaza volt, ezért most nem daráljuk le magunkat, de az adásidőt szem előtt tartva kettévágjuk mondandónkat. 38-ik eszmefuttatásunk így végül arról szól, amiről Jocó a 37-ben akart beszélni. Emlékek, élmények, nosztalgiák, fordulópontok, kapunyitás és -zárás történik, ahogy a 2000-es évek elejére utazunk vissza egy furán bolyongó romániai sráccal. Kiderül, hol töltötte Jocó a karácsonyt és mit kapott ajándékba, mi alapján választott egyetemet és mire emlékszik tisztán 19 év távlatában. Megpróbáljuk összerakni, mióta vagyunk barátok, de időközben kiderül, hogy valójában a podcast kezdete óta beszélgetünk ennyire rendszeresen és ennyire sokat.

Végül instagrammal és influenszerekkel zárjuk a sort, az aprójószág fiókot ajánljuk és ismertetjük, hogyan nem szabad fiatalokra célzott kampányt indítani a népszerű képmegosztón – ha nem akarjuk, hogy könnyű szerrel hackelje szét azt a magyar twitter közösség. Az idő elszaladt, a téma sok: az adást berekesztjük és a twitteren leadott szavazataitok alapján pár nap múlva publikáljuk a beszélgetés második felét.

10. Jocó és a faölelők

A tíz adás, tíz téma, kb tizenhat órányi műsoridő, benne harminc zeneszámmal (huszonkilenc – a szerk) és ezer sztorival. Ez a Szigorúan Bizalmas éjszakai rádióműsor a jövőnek, a barátainknak, Danitól és Jocótól. És ha már jubileum, akkor nem maradhat el a torta, és persze a jókívánságok sem. De haladjunk szépen sorjában:

Jocó számparája szép keretes szerkezetűre sikerült, ezzel indult az első adás is… Egyébként, a számpara latin nevén arithmofóbia, emellett, rengeteg különleges para létezik még, pld a Alliumfóbia: félelem a fokhagymától. Vénusztrafóbia: félelem a szép nőktől. Dextrofóbia: félelem a jobb oldaltól. Omphalofóbia: félelem a köldököktől. Chirofóbia: félelem a kezektől. Eufóbia: félelem a jó hírektől. Pogonofóbia: félelem a szakállaktól… De, no para, az adásban ezekről nem beszélünk… 

Aztán, újítunk, Dani javaslatára megszüntetjük a szolgálati közleményeket, egyszersmind köszönjük a Gombapresszónak a kapaszkodót. Elengedjük, és a saját helyesbítéseinkkel megyünk tovább. A helyesbítés téves állítás helyett igaz állítása, olyan pontosító közlés, amely egy korábban megjelentetett téves állítást tisztáz, kijavít. Például: nem Brezsnyev csókolta meg Kádárt, Brad Pittnek volt huszonhárom éves barátnője, vagy Zsóri Dani nem lett kisaranylabdás. Legtöbbször nem egyszerű helyesbíteni, még a legjobb szándék mellett sem, mert eldönthetetlen, hogy Mozart, vagy mások fejezték be a Requviemet, egy dolgot azért kijelenthetünk: nem Salieri. Zárójelben jegyezzük meg, hogy mi inkább a wikinek hiszünk, pontosabban az angol wikinek, mint a filmnek, ennek ellenére nekünk is rosszul esett a felismerés… Rájövünk, hogy a mély tudás illúziója maga a tudatlanság, és, hogy tükör által homályosan látunk. De nem adjuk fel: Zente kapcsán a gyógyszerpiacok és az orvosrandik bonyodalmait kutatgatjuk. Aztán próbáljuk megtalálni a Süni csoportot, talán egyszer előkerül, mint a doboz pénz tizenkettőben. De mi van, ha a talált tárgyak osztályát sem találjuk? Hmmm, ez már egy másik téma: Dani bölcsis kalandjai.

Ahol a finom főzelék inkább színes, és a kelkáposzta nem kell, és az egészségügyi és tűzvédelmi szabályok miatt a szülinapi torta papírdoboz, a gyertya pedig sötét. Szerencsére a kicsik nem bánják, eléneklik az égagyertyaéget, aztán elfújják.

Mai témánk Jocó és a faölelők. Donald és Greta beszélget. Tényleg frissíti a lelket az erdőfürdő vagy ez is egy felkapott butaság? Erdő nélkül nem élhetünk? Mit tegyünk, fát ültessünk, és a gyümölcs fa is számít?