3. Dani és a műanyagmentes július

Az intróban elmondjuk a három legfontosabb okot, amik gallyra vágják a kapcsolatokat. Az egyik a házépítés. Valamiért mindig itt lyukadunk ki, ezt egy coach, biztosan gyanúsnak találná… A szolgálati közleményeket éppen csak elkezdjük, de ismét építkezni kezdünk, aztán az ötven millió végleg elveszi a kedvünket és folytatjuk a közleményeket. Áttérünk a biztosítós szálra. Kiderül, hogy Danit hajnalban visszahívta a biztosító, aki tájékoztatta, hogy kicsúszott a bejelentési határidőből, úgyhogy szívhezszóló, magyarázkodó levelet is írni fogunk. Bejelentkezett a kárszakértő is, ezért kidolgoztuk az alkustratégiát: ki kell pofozni az autót, és egyezségre jutni vele, majd bezsebelni a hetvenezret.

Helyesbítésekkel folytatjuk: újra felvesszük a trombitát, amikoris Jocó pironkodva bevallja, hogy esküvőn is fújt harmincadmagával, ami mai fejjel egyszerűen érthetetlen dolog. Feltesszük a kérdést magunknak, a retró szégyen, vagy csak egyszerűen a világ rendje? Váratlan fordult során kiderül, hogy jó eséllyel egy fúvózenei fesztiválon már a hivatalosan jegyzett találkozó előtt is találkozott Jocóval. Dani minden adásra alaposan felkészül, így fejből elmondj a 8 dolgot, amit a skót állam adományoz az újszülötteknek. Az óvszert nem értjük, ezért gyorsan zenélünk egyet. Utazós Palya Beát hallgatunk. Ismét Romániába utazunk, és kicsit boncolgatjuk a Romániába áramló támogatások szociológiáját, és az onnan történő agyelszívást. A tőke és a munkaerő szabadon áramlott. Jocó is kicsit áramlott, de Dani nem, még Erasmussal sem, amit mindketten bánnak, de jó ez így, lett helyette Detti és Budapest.

Az ötvenedik perc környékén végre elhangzik a mai adás címe, belevágunk megmenteni a világot. Annak ellenére, hogy Jocó kérdez, és Dani válaszol, Jocó hosszasan ecseteli a lótrágya századfordulós problémáját és a megoldás paradigmáját. Végül Dani is szóhoz jut és bejelenti, hogy csatlakozott a műanyagmentes júliushoz, tovább, hogy hisz a Láthatatlan Kézben, és az Ő korrigáló erejében, de emellett nekünk is egyen-egyenként meg kell tennünk a magunk dolgát, pld. hipszter kávézóban elviteles bögrébe kell kérnünk a mindennapi elixírünket, vagy ahelyett, hogy új hajlékot építenénk, inkább hasznosítsunk újra egy meglévőt, pld csúsztatott zsalusat, vagy panelt, vagy a politikusok ássák ki a szürkevíz hálózatot, ha jót akarnak.

A harmadik blokk elején rácsodálkozunk inspiráló családi történetekre, és az utóbbi évtizedek szemetelésének brutális eszkalációjára. A beszélgetés izgalmas társadalom- és tudományfilozófia fordulatot vesz: van releváns összefüggés, a fogyasztás mértéke és a hulladék között? Hát a helyi kultúrák és a hulladék között? Kell háború a technikai fejlődéshez? Szükségszerűek a kataklizmák a globális problémák megoldásához? Vagy már nincs visszaút és hamarosan végetér a világ? A világ vége spirituális vagy természettudományi jellegű lesz? Minden megoldás egyben egy új probléma? Végül a kérdések, amikre a válaszokat várjuk a kedves hallgatóktól: mit tennétek egy újszülött babadobozába? Szerintetek mi teszi tönkre a párkapcsolatokat? Hogyan mentenétek meg a világot?