27. Jocó és az államalapítás

Végre megérkezett az adás, ami majdnem fél éve a tarsolyunkban van, de egy váratlan lerekedés miatt most jött el az ideje. Kiderül, hogy mit tanított az előző adásban(!) az érettségis résznél emlegetett Balogh László, miért Győrben játszotta az EL selejtezőt a Honvéd, mit okozott Daniban Lanzafame oda- s visszaigazolása és az is, hogy Jocó hogy tudta meg, hogy ők nem is románok és meddig tartotta titokban ezt az információt. Az adás persze arról szól, hogy mi is a vélt, vagy valós román történelem és milyen területi követeléseik vannak a Nagyrománia-híveknek.

16. Dani és a GTD

Új környezetben, új technológiával és – bár még a műsorvezetők tudtán kívül, de – új nem-hallgatóknak szól a 16. Szigorúan Bizalmas epizód, ami pont négyszer annyi, mint ahányat Dani az elején kinézett a projektből. Rövid akklimatizációs blokk után a különböző böjt-opciókat elemzése történik meg, Jocó izgatott az új hely miatt, leleplezi magát az anonim twitter-követő, Robi rekordrövidségű levelet ír, Dani félreolvas valamit, valamint kimondottan erős érzelmi intenzitás mellett vesézzük ki az átívelő szálakat. Picit politizálunk és naiv módon hüledezünk az önkontroll hiányán, majd rátérünk a témára – David Allen lakosság projektmanagement módszertanát és az ahhoz fűződő érzéseinket tárjuk a nem-hallgatók elé.

Na, de ne rohanjunk ennyire, ugorjunk vissza az elejére: az, hogy valaki a reggeli kávéjába csokilikőrt teszt, csak annyit jelent, hogy derűsen indul a reggele. A lengyelek például előszeretettel fogyasztanak reggeli mellé mimózát, azaz pezsgőnarancslevet. A kólán és koffeinen kívül más függésségeket nem vallunk be, kivéve a shoppingolást, a Facebookot, a sportcsatorna nézést és zenehallgatást. Ez a közös függőségi kosarunk. A szokásosan őszinte adásunkat történetünkben először egy igazi stúdióban vesszük fel, emiatt Jocó zavarában valóban kicsit túlpörög. A hangunk talán jobb, de a többi és a jókedvünk a régi. Egészen a mumus szakdolgozatig.

Végre, fény derül a titokzatos hallgatónkra, akit eddig azért nem tudtunk azonosítani, mert félreolvastuk a nevét. Elnézést kérünk, és ezúton is köszöntünk, egyszersmind meginvitálunk egy vendégadás elkészítésére. Ez még nem helyesbítés, de már majdnem. Aztán a tényleges helyesbítések között rádöbbenünk, hogy a leglassabb vasútvonalunkon az átlagsebesség 19 kmóra, amit Csigaember porozva lehagy, igaz Budapest se gyorsabb, sőt! (Adáson kívül jegyezzük meg, hogy a román vasutak átlagsebessége 43 kmóra, 89-ben még 60 volt, tehát, folyamatosan lassul, a tendencia szerint 30 év múlva 0 lesz.)

A gyerekeink helyettünk megmentik a bolygót, önkéntes munkával fákat ültetnek Kispesten utcára, udvarra, és elnevezik őket Barátnak, oroszul: друг. Így diófa kerül az udvarba, ami 100 év múlva is ott áll majd, ha nyaranként meglocsoljuk. Örülünk és meghatódunk kissé, de azért érezzük a nyomást. Aztán, Danit nagyon megérzi, rászakad a szakdolgozatíráspara, de a zene alatt valamennyire lenyugszunk. Hogy egészen kimásszunk gödörből méltatlankodunk egyet a politikusok áltömegközlekedési szokásain, és kimondjuk, hogy mindenkiben csalódtunk. Így sem jobb. Végül az átívelőkről rákanyarodunk a témánkra: Dani és a GTD.

Hogyan együnk meg egy repülőt, vagyis, hogyan kezdjünk bele giga feladatokba? Illetve, hogyan vágjunk rendet a napjainkat elborító apróságok között? Hogyan söpörjük ki az elménkből a kacatokat? Mit kezdjünk a nem kacatokkal, a tényleg fontos és sürgős dolgokkal? Apropó, mi az első, a fontos vagy a sürgős? Van olyan módszer, ami anélkül segít, hogy plusz adminisztrációs feladatokat adna? Van egyáltalán szerethető módszer, vagy ez túl nagy elvárás egy feladatkezelőtől?

12. Jocó és a választások

Rekordhosszúságú adás, amiben az önkormányzati választások után beszéljük ki a helyi és az országos politikához fűződő viszonyunkat. Az egy EU-s országra jutó Orbán nevű miniszterelnökök számának növekedését is kivesézzük, valamint kiderül, hogy Jocó miért kapott 22. születésnapjára egy  olyan pólót aminek az elejére a 63-as szám volt nyomtatva – és persze minden mindennel összefügg.