14. Dani és a végtagok

Jocó még mindig sztrájkol az epizódleírásokkal, de legalább az már kiderül, mi az a dátum, amikor váratlanul el fog tűnni. A 14. lett eddigi talán legmeredekebb adásunk, ahol az idővonalon megkeveredve két adást helyesbítünk és kiderül, hogy mi magunk is fel tudunk ülni a fake newsnak. Bizonyos átívelő szálak véget érnek, mások új lendületet kapnak és boncolgatjuk kicsit a motivátor- és a nyomorbizniszt – Dani utolsó gyerekszobájából. 

10. Jocó és a faölelők

A tíz adás, tíz téma, kb tizenhat órányi műsoridő, benne harminc zeneszámmal (huszonkilenc – a szerk) és ezer sztorival. Ez a Szigorúan Bizalmas éjszakai rádióműsor a jövőnek, a barátainknak, Danitól és Jocótól. És ha már jubileum, akkor nem maradhat el a torta, és persze a jókívánságok sem. De haladjunk szépen sorjában:

Jocó számparája szép keretes szerkezetűre sikerült, ezzel indult az első adás is… Egyébként, a számpara latin nevén arithmofóbia, emellett, rengeteg különleges para létezik még, pld a Alliumfóbia: félelem a fokhagymától. Vénusztrafóbia: félelem a szép nőktől. Dextrofóbia: félelem a jobb oldaltól. Omphalofóbia: félelem a köldököktől. Chirofóbia: félelem a kezektől. Eufóbia: félelem a jó hírektől. Pogonofóbia: félelem a szakállaktól… De, no para, az adásban ezekről nem beszélünk… 

Aztán, újítunk, Dani javaslatára megszüntetjük a szolgálati közleményeket, egyszersmind köszönjük a Gombapresszónak a kapaszkodót. Elengedjük, és a saját helyesbítéseinkkel megyünk tovább. A helyesbítés téves állítás helyett igaz állítása, olyan pontosító közlés, amely egy korábban megjelentetett téves állítást tisztáz, kijavít. Például: nem Brezsnyev csókolta meg Kádárt, Brad Pittnek volt huszonhárom éves barátnője, vagy Zsóri Dani nem lett kisaranylabdás. Legtöbbször nem egyszerű helyesbíteni, még a legjobb szándék mellett sem, mert eldönthetetlen, hogy Mozart, vagy mások fejezték be a Requviemet, egy dolgot azért kijelenthetünk: nem Salieri. Zárójelben jegyezzük meg, hogy mi inkább a wikinek hiszünk, pontosabban az angol wikinek, mint a filmnek, ennek ellenére nekünk is rosszul esett a felismerés… Rájövünk, hogy a mély tudás illúziója maga a tudatlanság, és, hogy tükör által homályosan látunk. De nem adjuk fel: Zente kapcsán a gyógyszerpiacok és az orvosrandik bonyodalmait kutatgatjuk. Aztán próbáljuk megtalálni a Süni csoportot, talán egyszer előkerül, mint a doboz pénz tizenkettőben. De mi van, ha a talált tárgyak osztályát sem találjuk? Hmmm, ez már egy másik téma: Dani bölcsis kalandjai.

Ahol a finom főzelék inkább színes, és a kelkáposzta nem kell, és az egészségügyi és tűzvédelmi szabályok miatt a szülinapi torta papírdoboz, a gyertya pedig sötét. Szerencsére a kicsik nem bánják, eléneklik az égagyertyaéget, aztán elfújják.

Mai témánk Jocó és a faölelők. Donald és Greta beszélget. Tényleg frissíti a lelket az erdőfürdő vagy ez is egy felkapott butaság? Erdő nélkül nem élhetünk? Mit tegyünk, fát ültessünk, és a gyümölcs fa is számít?

9. Dani és a bölcsőde

Venni akarunk egy podcastkeverőt, ezért szabadalmi csalásért is hajlandóak lennénk, egy a baj: a jogvédelmi eljárás túl macerás két halogatónak. Igaz, ütős csalási ötletünk sincs, ezért inkább nem járjuk Edison útját, hanem abból keresünk sok pénzt, hogy befuttatjuk a szinkronszínészekkel felolvastatott Facebook komment podcastünket.

Jocót így a teremtés hetén elkapja a klímadepresszió az erdőírtás és a tervezett elavultatás miatt, aztán végig úgy marad. Ráadásul, semmi sem olyan mint régen, az erdők helyén puszták állnak, és a gépeink vacak műanyagok. A depressziónkból egy kiutat látunk: a podcastkeverőt.

Danira is átragadt a mélabú, hallgatóink nyilvánossága előtt megfogadja, hogy sosem stand up-pol többé. Megsemmisült a nagy KAP előtt. Kár. De, mit tehetnék? A kanosszánk folytatódik: a podcast válogatott Dani nélkül lép pályára. Mindegy. Ez van. Tényleg vennünk kell egy keverőt.

Helyesbítünk, de ez sem lesz a vidám percek: a reményt elvitték, és jobb semmit sem kérdeznünk. Zenébe menekülünk, azaz menekülnénk, de örömtánc helyett végül mi lett? Persze, hogy búsulás, pedig a zene tényleg vidám. Ez egy ilyen adás, jobb lenne abbahagyni. Folytatjuk. Eltemetjük Mozartot és Csokonait. Aztán Jocó pohárköszöntőt mond, amire a barátai szakítanak, végül mégis összeházasodnak, Jocó kegyelmet kap, meghívják az esküvőre, de elkésik. Dani szerencsére nem, igazi roma esküvőn járt fehér ingben, piros csokornyakkendőben és fehér-piros sportcipőben. Nem kellett volna. De, Daninak is jutott a kegyelemből, hajnalra minden jóra fordul. Éljen az ifjú pár! Sok unokát az örömapának!

És ha már itt tartunk, mai témánk: Dani és a közoktatás. Jocó kérdez, Dani válaszol.

8. Jocó és az álláskeresés

Mai témánk Jocó és az álláskeresés. De!, ez nem jelent semmit, sem azt, hogy állást keresünk, sem azt hogy beszélni fogunk róla. Persze, terveztük, készültünk, de elragadtak az aktualitások és érzékeny témákra sodródtunk. Az állástalálás a harmadik blokkban ugyan előkerült…, jól el lehet rajta aludni. Robink tapasztalta és megírta, köszönjük, büszkék vagyunk rá, mert éjszakai rádióműsor vagyunk.

Tehát, az első érzékeny témánk a podcastálmaink. Szóval, Dani egy másik podcast vendége volt (podcast a podcastban), és ahogy az lenni szokott, a szomszéd fűje zöldebb volt. Nevezetesen a hangtechnikája. Igaz, a vendéglátó audiofil, emellett egy rádió társszerkesztője, ezért megbeszéljük, hogy mit válaszolunk majd neki, ha meghív a csapatába műsort készíteni. De, nem álmodunk előre a medvebőréről, majd be fogunk számolni.

Tovább érzékenyülünk, picit el is pityeredünk: adományozás, extrakihívás, hogy gyermekek is érintettek leszenk. Hány bajban lévő ismerős vagy ismeretlen kicsi vagy nagy barátunknak tudunk és kell segítenünk? Mit kezdjünk az adománymarketinggel és az ingerküszöbátütéssel? Lehet olyan felajánlás, amit jobb nem elfogadni? Vizsgálnunk kell az adományozó motivációit, vagy a másik oldalról, az adományozó számonkérheti a megajándékozottat? Inkább kérdéseink vannak, mint válaszaink. A témát még biztos folytatni fogjuk. Várjuk véleményeteket: okozhat kárt az adományozás? Aztán beszélünk gyógyszervásárlásról, gendermosdóról, ez már inkább érzékeny, mint megható.

Viszlát sütő, Focus. Búcsúzunk az átívelő szálaktól. Persze, csattanók azért vannak, de szerencsére happyend a vége.

Témánk az álláskeresés: Dani kérdez, Jocó válaszol. Az álláskeresés tényleg olyan, mint a pártalálás, és az interjú, mint egy randi? Mit hoztam én, mit hoztál te, mit szeretnél te, mit szeretnék én? És amikor találkozik a kereslet a kínálattal az egy kapcsolat, netán házasság? Vagy tök más, mondjuk inkább, mint egy autóvásárlás, pár év után elkoptatjuk, kinőjük?  És elmondjunk-e az interjún, a fontos, de rejtett dolgokat magunkról, pld. hogy a slow és a nemnövekedés mozgalom hívei vagyunk, és tulajdonképpen nem bánjuk, ha a robotok elveszik a munkánkat? És tükörrel vagy anélkül készüljünk? Másokkal vagy egyedül? Elmondjuk, hogyan csináltuk.