22. Dani és a helyesbítések

Jocó először találkozott hús vér hallgatóval, ami jobban sikerült, mint arra korábban számított. (Csak zárójelben: Jocó állítja, nem a hallgatóktól fél, inkább a helyzet ismeretlen a számára). Végül, tényleg jól alakul a dolog, kiderült, a podcast kapcsolattartásra is kiváló, sőt, miután érkeznek olvasói levelek az információ áramlás abszolút kétirányú. Elindult a facebook csoportunk is, ahol bandázhattok velünk, a jelszót a korábbi adásban találjátok. Emellett Twitteren és a honlapon is megtalálhatók vagyunk.

A közlemények között Dani (matektagozatos volt!) kiszámolja a 2030-ig hátralévő napok számát, már csak néhányat kell aludni és elérjük a 3650-et, vagyis 10 év és kinyitjuk az időkapszulát. Talán szilveszteri adást is készítünk, számunkra is kihívás lesz (ha tényleg összejön), mert élőben adjuk majd. További közlemények: megpróbáljuk vágatlanul publikálni az adásokat, sorry az öööözésekért, csettintésekért, cöffögésekért…, készülünk az élőzésre… Nincs szilveszter ünnepi beszéd nélkül, Jocó megkapta a feladatot, Dani pedig megkéri Weiss Fannit, hogy letolmácsolja. És még egy kérés: ha hallgattátok a Csúnyarosszmajom legutóbbi adását, írjátok meg nekünk a kérdésünkre a választ.

Kielemezzük a kérdőívre adott válaszaitokat, majd Dani élőben megsemmisíti a GDPR szabályok miatt. Drámai percek! Az elemzés konklúziója, hogy megyünk tovább, tartjuk az irányt. Válaszaitok nyomán bevezetünk egy újítást, tarammm-tarammm: lehet tőlünk zenét kérni. Fontos, hogy indokoljátok, meg miért kéritek és kinek külditek. Beolvassuk! A válaszokat köszönjük, és persze a leveleket is. Hajrá nemhallgatók!

Zenélünk és zenékről beszélgetünk: Dani kiábrándítja Jocót, hogy a zenészek a zenéiket gyakran készen megveszik, sőt mással felénekeltetik (szakszerűen play back-olják), például Keresztes Ildikóval, aki egyébként marosvásárhelyi.

Helyesbítések egész sorával folytatjuk, tulajdonképpen az eredeti témánkra nem is jutott idő, így a cím végül: Dani és a helyesbítések lett. Kitárgyaljuk, hogy mitől kell rettegnünk inkább, a vírusoktól vagy a baktériumoktól, esetleg az ismeretlen archeaktól vagy retrovírusoktól. Dr. Jocó rendel. Rákanyarodunk a makói kanyaró ügyre, szerencsére, nélkülünk is megoldódott. Beszélünk más veszélyekről is, mint a terrorizmus, az orosz medve, maszkura, kazahsztáni panelok, és az alapjogi fundamentalizmus… Nem úszhatunk el szó nélkül a búvárpók (ismertebb nevén vízipók) mellett sem.

Szakdolgozatot sosem volt könnyű írni, sem 86-ban, sem 19-ban, minket többször is elrettentett, becsületesen összeszámoltuk, hogy hány félbehagyott felsőfokú képzés van mögöttünk. Ti is bevallhatjátok, írjátok meg nekünk…!

Linkek:
Vírus és baktérium: https://www.youtube.com/watch?v=EHbTqMbHxwk
Archeák: https://hu.wikipedia.org/wiki/Arche%C3%A1k
Digitálisan felújított Vizipók-csodapók: https://www.youtube.com/watch?v=keBgtuq30So
2018-01-01: Áder János újévi köszöntője: https://www.youtube.com/watch?v=217o_n7D7Wc

20. Dani és a diploma

Oppáré! Váratlan, elő-karácsonyi, meglepetés- és mea culpa epizód érkezett az ünnepi készülődéshez, amiben Jocóról kiderül, hogy nem akar megbolondulni a gazdagságtól – viszont önjelölt zenei szerkesztőként hozza felszínre Simó Annamáriát és Dani korai hiphop észleléseit. Bár minden jel arra utalt, mégsem bírjuk ki, hogy ne beszéljünk a magyar nemzet legújabb himnuszáról – a kérdés csak az, hogy hány himnusz kell egy népnek és ezek közül hány jutna be egy dalverseny legjobb 30 opusza közé. Indokolatlanul banánt eszünk, felgöngyölítjük a múltkor kurtán-furcsán félbehagyott panel témát és azt is ismertetjük, miért lett hirtelen vége az előző adásnak. Felvillantjuk Ceausescu főbb ellenségeit és kiderül az utolsó román parasztlázadás dátuma. A harmadik blokkban Danival visszafejtjük, mi vezetett a szakdolgozat-krízishez – fordított kronológiában – és arra is fény derül, hogy ettől a kálváriától függetlenül lehetne-e belőle helyettes államtitkár. Szavazzatok a honlapunkon és küldjetek levelet, hogy legyen mit felolvasnunk az ünnepi adásban!

19. Jocó és a panelok

Mindenkitől elnézést, ennyit még nem csúsztunk adással – persze ez is csak azután következhetett be, hogy kitaláltuk előre az év végi menetrendünket, amit azon melegében meg is hiúsítottunk. Az adásban Jocó először beszélt “az ügy”-ről, ami szerintünk hosszú távon meghatározó témája lesz műsorfolyamunknak, Dani esküvős biznisze kezd felpörögni, a focus pedig mindenki nagy meglepetésére ismét szerelőre vár. Új levélíró nem-hallgatók kapcsolódtak be a párbeszédbe, az ő kedvükért az ünnepek alatt külön adást fogunk szentelni a leveleknek, bátorítunk mindenkit, hogy írjon a bizalmass@gmail.com címre – aki pedig írni nem szeret az csak egyszerűen mondjon véleményt az adás ideális hosszáról a bizalmass.hu oldalon. A beszélgetésből ezeken a nagyon hasznos információkon kívül persze az is kiderült, hogy miért vágyhat valaki egy panellakásra a 2010-es évtized végén és mi fog történni az ingatlanpiaccal, ha a szocialista építőipar csúcstermékei egyszer csak elkezdenek összeomlani.

18. Dani és a tömegközlekedés

Új lendületet vettünk, mint Klaus Iohannis a román elnökválasztásokon – ismét egy kevésbé hallgatott webrádió stúdiójából szórjuk az egyáltalán nem-hallgatott műsorunkat, parádés és rendkívül friss zenékkel – ahogyan azt tőlünk megszokhattátok. Bár vágtunk rajta rendesen, mégis rekordhosszúságú okfejtés jött létre, amiben a világtörténelemben először megalkotjuk a panel-penthouse fogalmát – miközben Jocó több hónapos adásszünetre készül, Dani meg a szívdobbanások rendszerességének fontosságáról győzködi. Az átívelők átívelnek, Jocó optimista, Dani szorong, de a párhuzamos projektek közül egy sem esett kútba – már csak a világ legidegesítőbb okosotthon rendszerét szeretnénk új szintre emelni a segítségetekkel. Három nem-hallgató is tevőlegesen hozzájárult beszédtémáinkhoz – így kezdjük sejteni, hogy ennyien már vannak; fejben neki is állunk megtervezni az első nem-hallgató-nem-találkozót. Az is kiderül, mit sütött Jocsó első nekifutásra a sütőben, miért várja az önvezető autók korát, továbbá, hogy mi vesz rá valakit arra, hogy BKV bérletet vegyen a céges autójához. Mindeközben persze nagyon várjuk nem-hallgatói olvasói leveleiteket, mert szeretnénk belőlük csinálni egy extra adást. A legnagyobb kérdés persze az, hogy miért nem kötik össze a bányászvárosokat alagutak!

Linkek: Szeged (tömeg)közlekedése fórum.

17. Jocó és az utazás

Miután kihevertük a sokkot, amit az újdonsült nem-hallgatók áradata váltott ki (HELÓ!) bepótoljuk az előző adásban félbehagyott román-elnökválasztás témát, és Jocó mérsékelt öncenzúrát gyakorolva vall az egyes elnökjelöltekről alkotott véleményéről. Csomó átívelő halad előre, újak indulnak, az euroviziótlanított DAL-ra szánt pályamű és a Tiszató-parti panel nyomában fordulunk rá az utolsó szegmensre, ahol megkíséreljük összeszámolni, hány országban járt eddig Jocó és melyiket hányásra osztályozza. Emiatt persze össze kell hangolnunk a magyar és a román osztályzatokat is – picit furcsállva, hogy erre hogy hogy csak a 17. adásban kerül sor… A végén felsoroljuk a témákat amiket nem érintettünk és kérdéseket is felteszünk – érdemes válaszolni!
Az epizód Anchor-on már kint van itt.

Nézzük részletesen az eseményeket: Jocó megtiltja Daninak, hogy elmondja, mennyien hallgatják a podcastunkot, mert nem tudna mit kezdeni a hirtelen hírnév terhével, inkább struccot választ… Dani persze mindent tud, ezért sejtet. Az előzmény az, hogy a Metiheteor beajánlotta a Szigorúan Bizalmast, a hallgatók pedig tényleg behallgattak. Felkerültünk az 50 leghallgatottabb podcast listájára. Nos, új hallgatók, heló a Bizalmass univerzumban! Akkor most közszereplők lettünk? Jó kérdés! Nyilvánosság ide vagy oda, eldöntjük, hogy folytatjuk ugyanúgy, őszintén, semmilyen nyomásnak nem engedve. Majd kiderül, hogy Jocó szabadságon van, amit a leghasznosabban tervez eltölteni: megírja a hiányzó adások részletes összefoglalóit, Dani szintén szabin: szakdolgozatot ír, vagyis mindenki ír!

Belevágunk az átívelőkbe és kielemezzük a román elnökválasztás első fordulójának eredményeit. Jocó a második fordulóra tippeket is ad, majd ismerteti a román államberendezkedést. Daninak felcsillan a szeme kétkamarás parlamenten, elképzeli a tisztelt házban helyet foglaló klérus tagjait, sok fehér és néhány feketeruhás férfit, mint amikor egy közeli ismerősét meghívták a püspökszentelőre. Az első zenénk szokás szerint magyar, Jocónak bejön!

A második részt kulisszatitokkal indítjuk: új Keresztkérdés számok vannak születőben, közülük egyik elindul a Dal-on. Csodák között születtek, születnek ezek a dalok, jó Danit hallgatni erről, 35 percnél kezdődik, ne hagyjátok ki! És Daninak még sűrűbb napok jönnek: médiakonferencia, koncert, szakdolgozatírás, ebben a sorrendben… Pörgünk, de nyugodtak vagyunk, meglátjuk mi lesz, a következő adásban mindenről beszámolunk. Új átívelőket is kezdünk: Jocó nyaralólakást keres Baranyában vagy a Tisza-tónál, amit lakáskasszákból finanszírozna. Másik átívelővel is indulunk: Dani egyből sikerrel belevág az esküvőbizniszbe, hivatásos standup vőfély lesz. Tűzkeresztség júniusban a Vajdahunyad várában! Jocó nem árulja el, de tulajdonképpen szívesen lenne a vőlegény helyében! Robinkat kiakasztjuk az elképzelt középkor teóriájával, amit hosszan, és határozottan megír nekünk. Ugyanilyen határozottsággal fakadunk ki mi is a politikán. Talán, beláthatnánk már…

Mai témánk: Jocó és az utazás. Végigosztályozzuk az országokat amikben jártunk román skála szerint, ami teljesen más, mint magyar. Megállapítjuk, hogy ez civilizációs szakadék közöttünk. És talán az is, hogy Dani még utazna, Jocó már nem annyira, kivéve Cartagenába.

16. Dani és a GTD

Új környezetben, új technológiával és – bár még a műsorvezetők tudtán kívül, de – új nem-hallgatóknak szól a 16. Szigorúan Bizalmas epizód, ami pont négyszer annyi, mint ahányat Dani az elején kinézett a projektből. Rövid akklimatizációs blokk után a különböző böjt-opciókat elemzése történik meg, Jocó izgatott az új hely miatt, leleplezi magát az anonim twitter-követő, Robi rekordrövidségű levelet ír, Dani félreolvas valamit, valamint kimondottan erős érzelmi intenzitás mellett vesézzük ki az átívelő szálakat. Picit politizálunk és naiv módon hüledezünk az önkontroll hiányán, majd rátérünk a témára – David Allen lakosság projektmanagement módszertanát és az ahhoz fűződő érzéseinket tárjuk a nem-hallgatók elé.

Na, de ne rohanjunk ennyire, ugorjunk vissza az elejére: az, hogy valaki a reggeli kávéjába csokilikőrt teszt, csak annyit jelent, hogy derűsen indul a reggele. A lengyelek például előszeretettel fogyasztanak reggeli mellé mimózát, azaz pezsgőnarancslevet. A kólán és koffeinen kívül más függésségeket nem vallunk be, kivéve a shoppingolást, a Facebookot, a sportcsatorna nézést és zenehallgatást. Ez a közös függőségi kosarunk. A szokásosan őszinte adásunkat történetünkben először egy igazi stúdióban vesszük fel, emiatt Jocó zavarában valóban kicsit túlpörög. A hangunk talán jobb, de a többi és a jókedvünk a régi. Egészen a mumus szakdolgozatig.

Végre, fény derül a titokzatos hallgatónkra, akit eddig azért nem tudtunk azonosítani, mert félreolvastuk a nevét. Elnézést kérünk, és ezúton is köszöntünk, egyszersmind meginvitálunk egy vendégadás elkészítésére. Ez még nem helyesbítés, de már majdnem. Aztán a tényleges helyesbítések között rádöbbenünk, hogy a leglassabb vasútvonalunkon az átlagsebesség 19 kmóra, amit Csigaember porozva lehagy, igaz Budapest se gyorsabb, sőt! (Adáson kívül jegyezzük meg, hogy a román vasutak átlagsebessége 43 kmóra, 89-ben még 60 volt, tehát, folyamatosan lassul, a tendencia szerint 30 év múlva 0 lesz.)

A gyerekeink helyettünk megmentik a bolygót, önkéntes munkával fákat ültetnek Kispesten utcára, udvarra, és elnevezik őket Barátnak, oroszul: друг. Így diófa kerül az udvarba, ami 100 év múlva is ott áll majd, ha nyaranként meglocsoljuk. Örülünk és meghatódunk kissé, de azért érezzük a nyomást. Aztán, Danit nagyon megérzi, rászakad a szakdolgozatíráspara, de a zene alatt valamennyire lenyugszunk. Hogy egészen kimásszunk gödörből méltatlankodunk egyet a politikusok áltömegközlekedési szokásain, és kimondjuk, hogy mindenkiben csalódtunk. Így sem jobb. Végül az átívelőkről rákanyarodunk a témánkra: Dani és a GTD.

Hogyan együnk meg egy repülőt, vagyis, hogyan kezdjünk bele giga feladatokba? Illetve, hogyan vágjunk rendet a napjainkat elborító apróságok között? Hogyan söpörjük ki az elménkből a kacatokat? Mit kezdjünk a nem kacatokkal, a tényleg fontos és sürgős dolgokkal? Apropó, mi az első, a fontos vagy a sürgős? Van olyan módszer, ami anélkül segít, hogy plusz adminisztrációs feladatokat adna? Van egyáltalán szerethető módszer, vagy ez túl nagy elvárás egy feladatkezelőtől?

14. Dani és a végtagok

Jocó még mindig sztrájkol az epizódleírásokkal, de legalább az már kiderül, mi az a dátum, amikor váratlanul el fog tűnni. A 14. lett eddigi talán legmeredekebb adásunk, ahol az idővonalon megkeveredve két adást helyesbítünk és kiderül, hogy mi magunk is fel tudunk ülni a fake newsnak. Bizonyos átívelő szálak véget érnek, mások új lendületet kapnak és boncolgatjuk kicsit a motivátor- és a nyomorbizniszt – Dani utolsó gyerekszobájából. 

13. Robi és a rövid válaszok

Jocó igazoltan távol, helyette állandó olvasói-levél-írónkkal Robival beszéljük át a fejleményeket. Van benne történelem, oktatás, szakdolgozat, kettőshonfoglalás és némi “ezekamaifiatalok” mellékíz is. Felvétel közben termet váltottunk, aki szemfüles (?), kiszúrhatja, melyik időpillanatban történt ez meg. Hosszú leírás elméletileg a hosszú hétvégén érkezik a bizalmass.hu-ra.