49. Jocó és a szólásszabadság

A „piros madár” tényleg nem egy hangtechnikusi szleng, amit akkor használnak, amikor beszéd alatt zene szól? A „kék madár” pedig minek a szimbóluma? A boldogságé vagy a szabadságé? Ornitológus, hangtechnikus vagy szimbólumszakértő nemhallgató segítségét kérjük. Gyanús, hogy Jocó mély tévedésben van a színes madarakat illetően. Az biztos, hogy az első dal címe a Piros madár. A többit majd helyesbítjük. Tatabányán vesszük fel az új év második adását illatgyertya nélkül, és kicsit még rendezgetjük a régi dolgainkat lemondunk ezt azt, HVG előfizetést, Spotify-t, Lidl és Aldi középső soros termékeket. Aztán, rácsodálkozunk, hogy illiberális ligetekben milyen szépen dalolnak liberális madarak, ahol Dani a függetlenség éneklő oszlopa. És tényleg szépen, ne tekerjétek át! Köszöntjük az új kicsi földlakót, boldog új élet! A második blokkban szabadon szólunk, és ha máshol nincs is szólásszabadság, nálunk igen! Bebizonyítjuk.

48. Dani és az aposztázia

Mélyvíz, csak úszóknak. A helyszín ismét Tatabánya, a podcast még mindig titkos, a tinder húspiac, Firenze pedig távolabb van, mint 400 km. Az Oxigén párt programja kezd formát önteni, a gondolatcsírák mögött már egy nemzetközi szinten is meghatározó politikai erő sejlik fel – minden adott ahhoz, hogy a szervezet alapítói közül kerüljön ki az ENSZ egyik (vagy másik) leendő főtitkára. Nagyban keressük a választ arra, hogy hogyan keletkeznek és mivel táplálkoznak az inverz-inkvizitorok és ellen-hittérítők, mi késztet valakit arra, hogy felgyújtsa a teniszklubot – de csak arra jövünk rá teljes bizonyossággal, hogy melyek a legszebb emberkéz által kreált női nevek.  Politikáról és nőügyekről keveset beszélünk; harmadik nevekről, harmadik hullámról, zsigeri félelmekről és petárdázó libákról viszont annál többet – kívánva ezzel (most az egyszer nem annyira patetikus) boldog új esztendőt minden kedves nem-hallgató asszonyságnak és uraságnak. Ja, és Dani végig azt hiszi, hogy ez a 47. adás, de az a múlt heti volt, heló.